Bevezető

Czanik Csaba ÁrpádMindig úgy gondoltam, és ez számomra fontos dolog volt, hogy csak a tettek számítanak. Ugyan lehet beszélni a szépről, a jóról, egy lehetséges jövőről, de mindig az számít, hogy abból mi valósul meg. Mi az, ami valójában munka, és mi az amitől valójában növekedünk. Ne értsen félre senki, de soha nem hittem az útkeresésben, soha nem hittem abban, hogy az utat keresni kell. Mindig abban hittem, hogy az út mi magunk vagyunk. Hisz minden logikus. Bármilyen szellemi teremtő erőnek, istennek, magasabb rendűnek a létét ha elfogadjuk, akkor számomra ez mindig egyértelmű volt, hogy a megfogható vagy megfoghatatlan abszolútum egy konkrét céllal küldött ide minket, egy konkrét úttal, egy konkrét feladattal. És nem pedig azért, hogy elmélkedjünk azon, vagy kitaláljuk azt, hogy vajon hogy tudjuk megkeresni az utat. Nem is az út keresés a lényeg, hanem az út megvalósítása.lovas

Kora gyerekkoromtól furcsa, megmagyarázhatatlan események, misztikus történések határozták meg életemet. Ezeknek az eseményeknek a jelzőfényeit követve jutottam el a világ bármely pontjára, legyen az fizikai vagy metafizikai pont.

Az út megvalósításában csak egy dolog volt számomra fontos, hinni az emberben. Hinni abban, hogy bármilyen gyarló is, vagy épp gyarlók is vagyunk, csak közösen tudunk elérni célokat. Fölmerül, mi a cél? Én úgy gondolom a béke! És, hogy ez mit jelent?

Mint egy gyermeknél...., a gyermek soha nem az igazságra kíváncsi, hisz a szülök, vagy a felnőttek vagy mások igazsága, az nem biztos hogy őt boldoggá teszi. Lehet, hogy inkább feszültté, frusztrálttá, labilissá, érzelmileg kiszolgáltatottá, - örökké lehetne sorolni a jelzőket... - , mert ez így látszik. A gyermek csak a boldogságra kíváncsi. A mi-együtt boldogságára. Így tehát az út célja, a tudatunk kiteljesedésének a boldogság elérése, ami valójában szigorúan nézve egy gyakorlati, kreatív, tudásunk kiteljesedését szolgáló feladat.

hegyHozzám az elmúlt húsz év alatt, vagy talán több is mint húsz év alatt, nagyon sok ember jött. Felsorakoztatva az emberi lét tizenkét archetípusát. Volt köztük bölcs, aki csak szimplán beszélgetni akart, mintegy egyesíteni az ő világát az én általam látható világgal. Volt köztük bátor, ki saját gyávaságát leküzdve saját magát kereste, de kérdéseit sosem látta át megfogalmazva. Volt köztük hős, aki rendszeres időközönként újra és újra korbácsolta magát és hangoztatta, hogy tud győzni önmaga fölött, természetesen vesztett. Voltak gondolkodók, akik csak saját magukat akarták hallani a tér minden irányából visszavert jelként, hát persze, hogy süketek maradtak. Voltak éberek, kik mindig előbb akarták hallani a választ, mintsem megfogalmazták volna a kérdést. És voltak gyengék és erősek, kik hangoztatták, hogy tudják, hogy a fizikai síkon túl is van világ, de elbújni csak a fizikai lét mögé tudtak. Voltak gonosz kis törpék, kik úgy gondolták, hogy egy röpke beszélgetés után akár már egy könyvtárat tudnának teli írni lopott bölcsességekkel, de aztán összenyomta őket a lelkiismeret, - ami lopásuk folytán született bennük –, és megölte bennük a szabadságot.

életképMindenki, aki megkeresett, - természetesen tudtam már az elején - céllal jött. Csak kevésnek volt a célja az elfogadás, mert a legtöbben úgy gondolták, csak azt lehet elfogadni, amit ők el tudnak képzelni. A korlátok olyanok, mint az eszmék: megkötik és vezetik az elmét.

Ezalatt a sok év alatt aki eljött hozzám, célja volt. Ilyen, olyan, amolyan, de cél! Talán úgy lehetne ezt a célt megfogalmazni: tanulás. De ugyanúgy most is, - mint, ahogy már ezerszer utaltam rá korábban is - nincs tanulás. Csak szimplán kötetlen beszélgetés van, mivel a tanulásnak kötött szabályai vannak.

A munkáimból, filmjeimből, írásaimból készített weboldalnak is pont ez a lényege. Csak beszélgetünk. Többet ne várjon el senki, mert nem lehet. Mert ha tanulnánk, annak a kötött szabályai egyértelműek. Míg a beszélgetés az kötetlen, nem tartozik hozzá semmi, nincs elvárás, nincs kijelentés, csak szimplán időt töltünk. De az esélyt meg kell hagyni mindig, hogy ebből bármikor bármi kifejlődhet.

Ezen a világhálós elérhetőségen beszélgethetünk, kérdezhetünk is egymástól kétféle módon is: őszintén és anonimban. Remélem a beszélgetések olyan időt töltenek ki életükben, amelyre egy időt rá lehet építeni, aztán annak az időnek a magvára egy másikat, egy másikat, amelyeknek a léte nem haszontalan. Így, időt töltünk!

aláírás

hegylóéletkép

egyéni. egyedi. wahavidrupal