Back to top

A medvekultusz, avagy az emberiség felnőtté válása

UFO Magazin
2017. február

Valaha régen...
…hogy milyen régen?...tán sok tízezer évvel ezelőtt, vagy kicsit régebben, sok százezer évvel ezelőtt...vagy kicsit még régebben, évmilliókkal ezelőtt, ha számításba vesszük természetesen az eltitkolt történelmet és azokat a régészeti és antropológiai és paleoantropológiai bizonyítékokat, melyek arra mutatnak rá, hogy az ember az talán nem most esett le a fáról úgy röpke tízmillió éve (a darwini evolúció szerint), hanem sokkal-sokkal régebben, talán százmillió évekkel ezelőtt, és ha figyelembe vesszük azokat a régészeti tényeket, amikor a négyszázmillió éves rétegből, barnakőszén vagy feketekőszén rétegből vagy egyéb ásványi rétegekből olyan tárgyak kerülnek elő, amelyek bizonyítják, hogy...
...valaha régen egy, a maihoz szinte kísértetiesen hasonlító kultúra létezett. Sőt! Ha mélyebben megnézzük ezeket a tényeket, akkor nem is egy ilyen kultúra létezett, hanem talán három-négy nagy kultúra volt előttünk, és ezek a nagy kultúrák mind valamiért eltűntek. Nyomon lehet követni a régészeti tárgyak fellelésének az időrendjében egy folyamatot, hogy egy-egy kultúra kifejlődik, eléri a maga gyerekbetegségeinek a zérópontját, aztán vagy továbbmegy, vagy megszűnik létezni. Ezeket a tényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Se az aranyláncot, amit egy kőszén bányában találtak, se a megmunkált alumíniumtömböt, és még sorolhatnánk sok-sok mindent, ami bizonyítja, hogy nem most kezdődött az ember evolúciója, és nem mi vagyunk a csúcspont. Valaha sokkalta, sokkalta fejlettebb lények is éltek a földön. De mint írtam, egy részük nem tudott túljutni civilizációs gyerekbetegségeken, és a civilizációjuk elérte azt a pontot, amikor önmagába visszazuhant és kihaltak. Egy részük fejlődésük eredményeképpen túljutott a tér és az idő fátylán, technikájukra ez már nem gyakorolt hatást. Elmentek térben és időben. Most az a kérdés, mi nem-e egy ilyen pontnál vagyunk?

Ha a Medveszellem mítoszát nézzük, akkor a régi sámánok szerint kezdetben volt a Semmi. Egészen addig, amíg a Semmi önmagára nem ébredt, megalkotta a lentet, a fentet, megalkotta a világegyetemet irányító szellemi erőt, mint egyfajta istenséget, aztán megalkotta hozzá a bolygókat, a csillagokat, amelyeknek mindegyiknek van valamilyen szellemi tudata (nagy valószínűséggel a Semmi két egymás mellett lévő, párhuzamos világ között lévő fotonikus rést használta ki egy új világegyetem megteremtéséhez annak minden törvényével együtt). Aztán a bolygókon – akár a Földön is – megalkotta az élővilágot, aminek mindnek van szellemi tudata, hisz a sámánizmusban az ember és bármilyen egyéb más lény, az nincs elkülönítve egymástól – egy szellem vezérli mindegyiket. Egy szellemi állapotban is létezik mindegyik. A legfőbb szellemet kinevezték Medveszellemnek. Ő a világ ura, a világegyetem teremtője, ő maga az abszolútum. A Medveszellem megalkotta a hozzá közel álló szellemi vezetők karát. Aztán megalkotott egy másik hozzá közel álló szellemi kört, akikből a sámánizmus szerint megszülettek az emberek. Nem minden szellem akart emberré válni, sőt nem minden szellem örült annak, hogy az emberek öntudatot kapnak. Ennek hatására a Medveszellem, mint egyfajta átlényegítő őserő, lehetőséget biztosít az embernek újra és újra arra, hogy saját fejlődésének öntudatára tudjon ébredni. Ennek a fejlődésnek a folyamataképpen talán más vetülete van a történelemnek, az emberi lét történelmének, ha úgy nézzük, hogy az ember mindig újra és újra kap lehetőséget a fejlődésre, hisz a lélek halhatatlan, a fizikai test az elhasználódik, elveszik, de a tudat egy, állandó, örök és oszthatatlan. A medve az halhatatlan. Az emberiség történelmét – ha megnézzük – a Medveszellem nyomon kíséri. Ugyan a tajgai népek, a pusztai népek, a nomádok, ha úgy vesszük, de vehetjük az észak-amerikai indiánokat, vehetünk bárkit, aki a vadonhoz közeli állapotban él, a medvét, azt nem igazán tartják állatnak. Valahol a medve átmenet az ember és egyéb ragadozók között. A medve, az valami erdei méltóság, valami szellemi plusszal rendelkező, megfoghatatlan élőlény. A medve, aki jön és megy a világban, és uralkodik fölötte. Azt szokták mondani, a tigris meghall mindent, a farkas, az meglát mindent, de a medve, az azt is megérzi, ha valahol a tajgában, a pusztában egy darab fenyő tűlevele leesik. Innéttől fogva a medve nagyon-nagyon érdekes jelentőséggel bíró élőlény lesz. Igazából bíró, döntő, élet és halál ura. Ugye, ha a magyar őstörténet egy részét vesszük, az Arvisurában a medvét hosszú ideig tilos volt vadászni. Ugyanez fellelhető más népek leírásánál is, hogy a medve, az különös tisztelettel bíró erdei élőlény volt. De térjünk vissza a mai világhoz!

Ma az ember elindult egy szellemi és egy technikai úton a fejlődésének különféle irányaiba. Technikai úton valahol a tér és az idő titkai felé kacsingatunk, olyan energiaforrásokat keresünk, amelyek hosszú-hosszú távon megoldják – akár kimeríthetetlenül is – az ember energiaproblémáját. Kezdünk kacsingatni a halhatatlanság felé, de közben nem értünk egy csomó dolgot a saját szellemünk fejlődésével kapcsolatban.

A szemünkbe jutó információ, amiből a látott képet az elménk összerakja, az valójában egy nagyon érdekes dolog. Mert a szemünkön keresztül átható információ csupán töredéke az, amiből az agyunk ezt az egész világot összerakja. Talán, ha nagyon sarkosan megnézzük 10-15 %-a. Egy másik rész – ami ugyanígy elgondolkodtató – az elménk másodpercenként 450 billiárd bit per szekundumnyi információt érzékel. És ebből, a 450 billiárd bitnyi információból 2000 bit elég ahhoz, amiből a látott világot összerakjuk. Vajon a többi – ami ennél a számnál ugye lényegesen nagyobb, hisz a 2000 bit az elenyésző csekély adat – valójában mire szolgálhat? Ha összerakom ezt a kettőt, akkor olyan, mintha mi ki lennénk rekesztve egy világból – a való világból. Mi egy képzelt, ideákkal, de igazából egy hologramokkal teli világban élünk. A valóság mellett. A valóság a számunkra csak töredékében látható, csak töredékében érzékelhető. Nem akarok közhelyeket említeni, de talán a szeretet, a megértés, az elfogadás, a logika az, ami elvezethet minket abba az irányba, ahol ez a hatalmas információáradat létezik. Talán a megértés, talán azok a dolgok, amelyek az univerzum titkaihoz vezetnek, azok nem szólnak egyébről, másról természetesen, alapesetben, mint csak arról, hogy nyitottak legyünk a világra. Ha az ember ezeket a dolgokat elzárja magában, akkor logikus, beszűkül. A betegségek is így keletkeznek, a betegségek alapvető pillérei az az, amikor elfárad a test. A test elfáradásának az egyik legfontosabb pillanata az, amikor belefáradunk valamibe, és a stressz által a nyomás elhatalmasodik rajtunk. Nos, visszatérve témánkhoz, talán lehet, hogy ez a világ ez csak egy iskola. A továbbjutás, az valami egészen másról szól. Talán valami olyan dolgot kellene megérteni ebben a mai világban, ami az embert egyetemessé és kozmikus lénnyé teszi. A morál és az etika fejlődése alkot meg egy olyan világot melynek egyik legfontosabb sarokköve a tér és az idő átlépése az atommag belsejében működő erő átalakítása lesz a legfontosabb célkitűzése (nem mint atomrobbanás). Elképzelhető, hogy a mai kor embere, az soha nem fog igazából földönkívülivel találkozni. Persze nem azt értem ezalatt, hogy az eltérítések tévesek. Nem, az eltérítések valóban lényegesek. De úgy, hogy az utcán sétáljon szembe velünk, valamelyik x bolygónak a képviselője, vagy teázni hívjon minket valaki egy távoli bolygóról, vagy – ne adj isten! – nyíltan olyan információt adjon át, vagy olyan segítséget, vagy egyszerűen csak a közeledésünket akarja egy másik egyetemes élőlény, én úgy gondolom, hogy ma ez szinte abszolút kizárt. Azért kizárt, mert az ember még, mint lebutított élőlény önmagát nem tudja fejleszteni. Nem tud túljutni rajta. Egy csomó spirituális, ezoterikus irányzatot elhisz az ember, egy csomó spirituális, és ezoterikus gondolatot gondol magában, hogy ezt ő is tudja, ő is tudja, és a másik is tudja, és hogy ennek a dolognak a fejlődése az már igazából szinte mindenkinél eljutott odáig, hogy meg van világosodva – én úgy gondolom, hogy ez téveszme. A megvilágosodás az a békéről szól. A béke az egyetemes. Amikor nem magamért vállalok felelősséget, hanem egy másik emberért. Ma, amikor az emberiség épp a harmadik világháborúra készül, és pont azok az emberek, akik a harmadik világháborút akarják kirobbantani, pont arról beszélnek, hogy minden szép és jó, mindenki szeret mindenkit, és ők mennyit segítenek mindenkin. Valójában álszent a világ. Hisz ezt ugyanazok az emberek hiszik el, akik ma úgy gondolják, hogy ők tesznek a jövőért.

A Medveszellemmel kezdtem. A Medveszellemmel, melynek a lényege, hogy minden mindennel összefügg, semmi nem történt véletlenül. Lehet, hogy az élet egy csomó dologban megpróbál minket, de minden próba egy új eredményt hoz. Az új eredmény, az lehetősége annak, hogy mit tudunk. Nem azt a lehetőséget kell szembe tartani, hogy ha butaságot csinálunk és bezárul egy ajtó, akkor kinyílik egy másik. Azt kell megérteni, ha butaságot csináltunk, és bezárult egy ajtó, akkor az miért zárult be. Spirituális értelemben mitől zárult be. A saját szellemiségünk értelmében, a Medveszellem miért vonta meg tőlünk az erőt? Nem is biztos, hogy az az irány a járható irány, amit ma az ember gondol. Lehet, hogy valami egészen más megközelítésbe kell helyezni az ember spirituális és szellemi fejlődését. Az én véleményem szerint, és tapasztalatom szerint elsősorban az a megközelítés lényege, hogy egy tőlem független másik emberért felelősséget tudjak vállalni. Ez a felelősségvállalás a legfontosabb. Én nagyon sok olyan spirituális embert ismerek – akik magukat természetesen spirituális embernek mondják – hogy például kijelentik, mondjuk, hogy ők nem akarnak már gyereket, mert erre a bűnös világra teljesen fölösleges. Na de könyörgöm, ha nem biztosítjuk az utánunk jövők generációját, akkor abból, amit tettünk eddig, semmi nem hiteles. Ezen kívül még rengeteg hasonló dolog van. Amikor valaki a szeretetről beszél, de valójában minden egyes cselekedetében a tolvajlás, és a lopás van bent. A mai világot irányító politikusok azok szigorúan spirituális alapon irányítják a világot. Aki egy kicsit is ért hozzá, és olvasott, az látja, hogy hogy épül fel egy miniszter beszédje, egy miniszterelnöknek a viselkedése. Szigorúan spirituális szabályokon és spirituális szabálykövetésen. Vajon miért ad a Medveszellem az ilyen embernek is lehetőséget? Bárkinek miért ad lehetőséget? Hát ez a megmérettetés lényege. Egyszer megméretteti magát az ember, mint egyén, egyszer megméretteti magát, mint közösség. És itt van a kulcs. A spirituális világ az egy közösség. Egyedül sehová nem lehet eljutni. Egyedül csak az álmok, és az ideák működnek. Egyedül csak a magány létezik. Mint a ma ismert, nagyon sokak által kedvelt internetes oldalon, megosztón, az arcok könyvén, ahol mindenki azt hiszi, hogy egy közösségnek a tagja. Na de könyörgöm, a számítógép előtt, amely programozza a tagoknak a gondolkodását, a logikáját, az érdeklődését, és amin hatalmas szervezetek és titkos társaságok ülnek a monitor túloldalán, és azt figyelik, hogy hogyan lehetne még jobban manipulálni a társadalmat, annak a monitornak ezen a felén mindenki egyedül ül. Így valójában minden egyes titkos társaság – teljesen mindegy hogy hova tartozik – de egy dolgot biztos, hogy elértek: a tömeg magányossá vált. Spirituálisan, ezoterikusan, és szociális értelemben is. Sok millió és millió felhasználó, ahelyett hogy kimenne a rétre sétálni, meg elmenne a barátaival egy jót sörözni vagy nekiállna egy könyvet – aminek még van illata – olvasni, helyette a magányt választja. Vajon mi ez, ha nem egy próba? Vajon mi ez, ha nem a logikának egy gyerekbetegsége? Vajon mi ez, hogyha messziről nézzük a csillagok közül a saját társadalmunkat, a saját magunk ezoterikus és spirituális fejlődését, a magunk szociális tudását, és emócióinak a megnyilvánulását, akkor nagyon-nagyon sok ember, azért az elég siralmas állapotba kerül. Hisz önmagán kívül senkit nem lát. A monitor előtt ülve vagy a jövőt várva egyedül egy sötét szobában, és arról álmodozni, hogy ki az ellenség, úgy nem lehet megérteni a csillagokat. A fejlődésnek a legfontosabb része, ha megértjük a Medveszellemet. A szellem mindenhol ott van. A szellem, az vezet minket. Ez a szellem vezetett el engem mindenhová, ennek a szellemnek a megértése a legeslegfontosabb dolog az ember számára. Ennek a szellemnek a lényege, hogy a medve figyel. A medve tanít. A Medveszellem – ahogy a sámánok mondták régen a tűz mellett – őrzi a világot. Ha kell, olyan házi feladatot is tud adni, amibe az ember hát egy kicsit belefeszülhet. Valóban, az egy komoly házi feladat, hogy igen, azt el kell ismerni, a Föld lassan túlnépesedik – de ez nem egy szociológiai probléma, hanem technikai. A tudatlanságot azt lehet művelni, és tudássá tenni. Az elszegényedést meg lehet akadályozni, a környezeti problémákat új technikákkal, új technológiákkal lehet javítani. Honnét tudja-e azt ma bármelyik vezető, bármelyik ember a Földön a közel hét és félmilliárdból – vagy már lassan talán nyolcmilliárdból –, honnét tudja azt bárki, hogy ezt az egészet nem-e egy nálunk nagyobb hatalom próbaképpen állította elénk? Egy megoldandó feladatként. Hogy kezeljük a szénhidrogének elfogyását, hogy kezeljük a túlnépesedést, hogy kezeljük a tudatlanságot, hogy kezeljük azt, hogy létezhetnek máshol is élő tudatok az univerzumban? És hogy kezeljük azt, hogy azok nálunk sokkal okosabbak lehetnek? Talán nekünk meg kellene érteni mindazt, amit a medve mond: a fejlődés csak közösen tud előre jutni.