Back to top

Genetikai változás

UFO Magazin
2016. május

A fejlődés lehetősége magában hordoz-e genetikai változást, vagy genetikailag kell változni a fejlődés lehetőségéhez?

Valójában nyílt titok a köztünk élő, magasabb technológiát képviselők jelenléte. Ezalatt értem azokat a földönkívüli fajokat, akik bizonyított jelenlétükkel (hisz ma már csak az nem fogadja el az idegenek jelenlétét a Földön, akik becsukott szemmel élnek és tagadják a tudomány fejlődését) köztünk élnek. Ittlétük bizonyítékai már a prehisztorikus időkből dokumentálva van. A kora kőkori sziklarajzokon keresztül az ókori reliefeken át, a középkori festményeken megjelenítve egészen a mai napig, ahol fotók, és videók egyre nagyobb számban terjedő megjelenése a bizonyíték. De élnek köztünk ismeretlen helyről származó – talán – emberek. Talán csak emberszerűek. Itt már az idő fogalma óvatos megítélést igényel, mivel a fejlődéssel egy időben az ember technológiailag rájön arra, amit már a tudomány is bizonyított: hogy idősíkok végtelen halmaza létezik egymás mellett és ezek az idősíkok átjárhatók. Az egyik ilyen időutazóról készült felvétel a Babushka Lady nevet viseli, aki a barna kabátjában virágos fejkendőjében több történelmi eseménynél is jelen van dokumentáltan. Ezeken a fotókon az alak és a ruházat – ugyan rámondható hogy – kísértetiesen hasonlatos, de bárki ha megnézi, akkor egy nagyon egyszerű logikával is értelmezhető – ez ugyanaz a személy. Ezek a történelmi események egymástól távol vannak az időben, de a Babushka Lady az mindig ugyanaz. Elég ma már, ha az internetbe beütjük az, hogy – time traveller –. És megdöbbentő dolgok kerülnek előtérbe. A harmincas években Apple mobiltelefon, egy másik dagerrotípen a húszas évekből egy táblagép, de vannak egyértelmű felvételek is. Videók, illetve a kornak megfelelő, fekete-fehér filmek – mint például egy Chaplin film felvételén, a Cirkuszon, egy, a Babushka Ladyhez kísértetiesen hasonlító női alkat. Csak a ruhája más. Mobiltelefonál. Látható a kezében a tárgy, látható, ahogy mozog, és látható, ahogy beszél. Vajon ezek a bizonyító erejű felvételek, amelyek nemcsak időutazókat, hanem ma már éjszakai, vagy akár nappali UFO eltérítéseket dokumentálnak, azt a látszatot sugallják, hogy itt a közeljövőben valamilyen áttörés várható (nem biztos, hogy a Föld leigázása).

Vajon mi minden kell ahhoz, hogy az emberiség ezeket a technikailag fejlett, a mai kortól fejlettségben felette álló folyamatokat elfogadja és megértse? Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy ezek a folyamatok ma miért vannak rejtve? Mi az oka annak, hogy a több ezer éves múlttal rendelkező események nem kerülnek napvilágra? Vagy akár az időutazók technológiája nem kerül nyilvánosságra? És egy nagyon egyszerű eredményre jutottam. Persze eleinte úgy tűnik, hogy ezek a körök, akik ezekkel a technológiákkal rendelkeznek – úgy tűnik – mintha nem vennék komolyan az embert. Holott ez abszolút nem biztos. Hisz ha nem vennék komolyan, akkor ennyi nyomot, ennyi bizonyítékot nem szolgáltatnának ki magukról. Olyan ez mint a Jancsi és Juliska az erdőben. Mintha ezek a bizonyítékok csak morzsák lennének az erdőben, hogy a világ megtalálja utánuk az irányt. Persze jön utána a kérdés: miért nem találjuk? Miért van az, hogy a nagyközönség a mai napig komolytalanság tárgyának tekinti azt, ami egyébként bizonyító erejű? A válasz nagyon egyszerű. Az ember genetikai természetrajzában kell keresni a megoldás kulcsát. És az emberi agresszióban.

Hogy az ember természetrajza milyen, és miért nincs sok felfedező, azt egy film bizonyítja. A filmet úgy hívják: E.T. Spielberg készítette 1982-ben. Spielberg egy interjúban azt nyilatkozta, a film megtörtént eseményeket dolgoz fel, melyben egy valós földönkívüli találkozás története van mint science fiction elmesélve. Az csak a kérdés egy lényege, hogy ma a tévében és a moziban látható filmek jelentős része az vajon milyen sugallat alapján készül? Ez önmagában megérne egy kutatást. Hisz elgondolkodtató tény, hogy a filmekben látható eszközök azok húsz-harminc év késéssel a napi élet részévé válnak. Mintha kódolt fejlődési folyamatok lennének beágyazva a felnövekvő ifjúság számára, mint célok, amelyeket át kell adni a társadalom számára.

Ezzel el is érünk odáig, hogy lehet akkor elmélkedni azon, hogy vannak kiválasztottak. A kérdés az, hogy hogy lesz valakiből kiválasztott? Merthogy nem mondja magáról – az ugye tény. Hanem valamit produkálni kell hozzá. Valamit fel kell tudni mutatni, valami újszerűt, vagy valamit, ami robbanással bír, vagy felháborít másokat. Vajon ezek a különcök mitől mások? Leonardo da Vinci életét, ha valaki tanulmányozza, akkor egy nagyon furcsa életrajzot tud látni. A Mester munkásságában eleinte nincsen nagy változás. Zsenialitása látható, tapasztalható, és mindenki elismeri. Kortársa, Michelangelo riválisának tekinti. És váratlanul van az önéletrajzában kettő év, amit Leonardo úgy ír le, hogy Európában bolyong. Gyakorlatilag nem tud vele elszámolni. Furcsa ködös eseményeket ír le, látszólag ellentmond élete előző szakaszával. Olyan képet fest, mint egy lázadó, aki nyomon követhetetlen. Azután ez a lázadó hazatér két éves bolyongásából Olaszországba. Rendkívüli precizitással rajzolja meg az anatómiát. Persze erre mindenki mondhatja, hogy hát ő festő! Szabadidejében, hullarabló, miért ne tudna rajzolni?! Abban a korban teljesen elfogadott dolog volt, hogy az orvostudomány így jut hozzá megfelelő boncolásra szánt testekhez. Na de meg kell nézni azokat a képeket! És az évszámot! Meg kell nézni a Mona Lisát! Mintha valami egészen mást akarna az a kép mondani, mint azt, hogy egy nőt ábrázol. Biztos, hogy egy személyt, de hogy kit, az örök talány maradhat (hacsak a Babushka Lady meg nem fejti). Aztán a Mester váratlanul nekiáll olyan technikai gépeket leírni – hangsúlyozom az 1500-as években, a Montgolfier fivérek előtt bő 200 évvel (a hőlégballon felemelkedése), Asbóth Oszkár által kifejlesztett helikopter előtt gyenge 500 évvel –, olyan helikoptert tervezett, amely aerodinamikailag repülésre alkalmas. Vajon egy polihisztornak – mert hát a Mester az volt, a szó szó szerinti értelmében! – hogy jut ez eszébe? Tagadhatjuk a genetikai emlékezetet, hogy ő egy másik korból jött, tagadhatjuk az ufók jelenlétét, hogy elvitték valahová két évre kiképezni, de azt nem tagadhatjuk, hogy az ember csak azt tudja lerajzolni, amit lát! Még Picasso absztrakciói, Picasso által látott dolgok vetületei, mint az óra az elfolyó idővel. Akkor a Mester honnét vette, ha mindezt tagadjuk?

A nagy kérdés az nagyon egyszerű: miért tagadjuk? Miért nem tudjuk elfogadni? És itt van az emberben genetikailag beágyazott genetikai tagadás. Ez a lecke, a nagy tan, a feladat. Ez az élet célja, ez az Alkotó parancsa. A parancsnak a fejlődés értelmében ellen kell szegülni. Az emberben genetikailag van benn minden információ, hogy hogy kell háborúzni. De hát évezredek óta mást se csinál az ember, csak egymást öli! Ettől nem lettünk se jobbak, se szebbek, se többek. Néha megjelent a társadalomban egy felháborító személy, mint például egy indiai szerzetes. Jött egy gondolattal és megalkotta a nullát. Jött egy Newton nevű ember és azt mondta, van gravitáció. Jött Galilei és fölborított a világot. Jött Leonardo és megmutatta mi lesz a fejlődés. Az általa épített számítógép 500 évvel előzi meg Neumann Jánost. Nincs elődje, ami alapján elkészítette volna. És az emberek csak háborúznak, ölnek, vitatkoznak, veszekednek valami fallikus szimbólumon és azt hiszik, az az élet bölcsessége, ha minél ravaszabb trükkel pánikot tudnak hozni embertársaikra. Ez történik ma a 21. században. Öl, és felhalmozza az ember egy rendkívüli nagy arzenálját a halálos és tömegpusztító fegyvereknek. De valójában az emberiség ettől nem került jobb helyzetbe, csak rosszabba. Akkor hol van a probléma gyökere? Mikorra várható az, hogy a világ fejlődni fog? Mert hogy fejlődni kell, az biztos.

Ma mindenféle energiagyógyászos, kézrátételes egzotikus gyógymódok gyűrűznek be a világ minden tájáról. A filippín pszi-sebész ma már mindenhol rendel, megfelelő baksisért (nem pejoratív értelemben mondom). A tibeti csodagyógyítók ma már sok ezer forintért tartanak tanfolyamot és persze ideológiát is hozzá (– de Tibet lassan megszűnik). Az ázsiai harcművészetek begyűrűztek a világon bárhová, csak a szellemük maradt Ázsiában. Ma már minden elérhető. Minden misztérium és csoda pénzre váltható. Csak értelemre nem. Mindenki nagyobb akar lenni a másiknál. És bölcsebb és nagyobb tudású. És többet kereső. És mindenki háborog mindenkire. Akkor a nagy tudás, ha innét nézzük, akkor nem is létezik? Hisz ezek az emberek bölcsebbek nem lettek, de agresszívabbak igen. A szuperlátó megfelelő baksisért mindent elmond a fele sem igaz történetből. És a tévében jósnők garmadája mesél arról, hogy hogyan lehet pénzt keresni mások fájdalmából és problémájából. De vajon ezek a képességek nem az emberrel születtek? Nem attól leszünk-e többek, hogy fölháborodunk azon, ami isteni jussunk örökrésze?

Ma már bizonyított dolog a genetikának az a felfedezése, hogy ha megeszünk egy paradicsomot, az nyomot hagy a dns kódunkban. Így akkor – Hermész Triszmegisztosz után szabadon – ami kicsiben, az nagyban is hatást gyakorol, így minden, ami körülöttünk van, az valamilyen módon genetikánkban egy változó folyamatot indít be. A fiú, amikor megszületik, megérzi az anyja illatát. Ez az illat egész életében elkíséri. Ne lepődjön meg senki: ez alapján választ párt. Sokszor, ha megnézzük a családfákat, azonos temperamentumok kerülnek be a családba a szagminta alapján. Ezek persze a túlélésről szólnak. És igaz a lányokra is: a lányok az apa illatát követik. De ezek csak nagy vonalak a fejlődésben. Valójában életünk jelentős részét az illatok határozzák meg. Az illatok az agyunkban elektromágneses impulzusokat hoznak létre. Az impulzusok kiváltanak valami reakciót. Egy másik területen a kiváltott érzelmek, kíváncsiság, düh, harag, szerelem – hogy csak a legalapvetőbbeket említsem – ugyanúgy elektromágneses impulzusokat váltanak ki. És ott jön maga a csoda. Ezek az impulzusok elhatalmasodnak rajtunk, HA NEM TUDJUK ŐKET KEZELNI. És ez a lényeg! Az ember az érzelmi világnak jelentős részét nehezen, vagy egyáltalán nem tudja kezelni. Ezért logikai rendet állít fel, hogy az miért lesz az, amit csinál. Ebből születik a háború. Az agresszió. Amikor két ember egymásban rejlő feszültsége kipattan, vagy akár két csoport, vagy akár két társadalmi réteg, vagy akár két ország között megszületik a feszültség és nem tud konszenzusra jutni. Látható, hogy természetrajzunkban kódolva van az elkerülhetetlen probléma: a feszültség. Azaz mindenről döntünk, mielőtt azt értelmesen, hosszútávon megvizsgálnánk. Persze az ember úgy gondolja, hogy hosszú távon végiggondolja azokat, de valójában azokat az információkat rövidtávú ideák vezérlik. Látható, hogy – persze csak annak, akinek nyitott a szeme – hogy az élet nem szól másról, mint rendkívüli anyagba rejlő tanulási lehetőségről. Hogy mitől leszünk többek, jobbak egészségesebbek. És ennek a fejlődésnek alapfeltétele, hogy megértsük azt, hogy szimbiózisban élünk egymással. Persze lehet gondolni azt, hogy ez a szimbiózis egy nagy ezoterikus valami, amiben a gondolatok összeérnek, mint egy nagy ezoterikus halmaz, de nem ez a valóság. A valóság sokkal profánabb. A szagunk ér össze. Amelyet ugyan már nem érzünk – mint őseink sok évmilliókkal ezelőtt –, de az agyunk leképezi. És anélkül alkotunk előítéletet, hogy megismernénk a másikat. Mert a fel nem dolgozott illatok alapján eldöntjük előre, hogy szimpatikus-e, vagy antipatikus a másik. De kibontakozni már nem engedjük, mert tudattalanul saját előítéletünk rabja lettünk. Hatást gyakorolt a bennünk lévő DNS-re valami – a paradicsom illata. Holott valójában csak leckét adott, melynél egy piros lámpa gyullad az ember fejében: ember gondolkodj! Nem támadni kellene másikat, hanem megismerni és elfogadni. Én az elmúlt harminc év alatt nagyon sok emberrel találkoztam, akik nagyon sok spirituális kérdéssel fordultak hozzám. Könyveimben benne van az a világkép, amit én képviselek, ahogy a genetikám engedi látni a világot. És amikor valakit elviszek addig a pontig, hogy a saját konfliktusát hogy tudja feloldozni, akkor nem marad más hátra, csak a felháborodás. Azaz mutatja, hogy sehová nem ért el, mert még saját magában se tudta feloldozni azt a benne lévő szimbolikus illatot, amitől az elme megtisztul.

Azok a lények, akiket ma Istennek nevezünk, egy rendkívül zseniális parancssort helyeztek el minden egyes genetikai kódba. És ez a harag és a bosszú együtt – az egyenlet eleje. Az egyenlet másik fele – ismerd meg önmagad. És ahogy Hemingway mondta – az lesz az egyenlet vége: „Nincs semmi nemes abban, hogy a társad fölé emelkedsz; az igazán nemes tett az, ha saját korábbi éned fölé emelkedsz.” Ez a genetikai parancs. Amitől az ember fejlődni fog. Csak ez az út vezet a csillagokba.

Az egész életünket áthatják a genetikai parancsok. Ezek alapján döntjük el, mire fordítunk figyelmet a világban, és minden amihez vonzódunk, és mi az ami taszít. Mi az, amiben a fejlődésünket látjuk és miben nem. Talán lehet, hogy a levegőben felhalmozódott kemikáliák, az ételbe és vízbe felhalmozódott kémiai vegyületek, amiket megeszünk és megiszunk, azok ugyanolyan fontosak egészségünkre, fejlődésünkre, szellemiségünk fejlődésére, mint az, hogy a másik ember hogy gondol ránk. Ez mind a szimbiózisnak a része. Azok a távoli idegenek, akik megalkották az embert, azok ezt a faktort direkt építették bele. Nagy vonalakban ettől hal meg az ember. A fel nem dolgozott feszültségtől, ami feléje árad, vagy ami benne keletkezik. Mint ahogy a felhalmozódott nehézfémek gátolják a szervek közti elektromágneses folyamatokat az idegi pályákon. Ma ezt úgy nevezik, hogy stresszben él valaki. És ez okoz később sejtszintű elváltozást. Az emberi lét megalkotásában évmilliókkal ezelőtt ez volt az egyik legfontosabb parancsadó irányelv. Ez volt a szoftver. Ma úgy lehetne nevezni: a feloldozás. Azaz amikor szembesülünk a problémával, és szembesülés hatására a feszültséget hogy oldjuk fel. Milyen érdekes a magyar nyelv! Szembe ülünk egymással, és kisütjük egymást feszültségét. És valójában nem szójáték, de kioltjuk egymás szemében azt a szigorú tekintetet, amely a villámokat szórja, amely akár problémákat is tud okozni. Ha ezt a parancsot megértjük, akkor a társadalom rendkívül nagy változáson megy át. Persze korai lenne azt mondani, hogy eljön az aranykor, de hogy a feszültségek elkezdenek csökkenni ember és ember között, csoport és csoport között, társadalmi rétegek között, országok között, az látható lenne.

A nagy vallások mind fölállítanak valami morális tant. Az ember ma – az én meggyőződésem szerint – morfológiailag még nagyon-nagyon az elején van. Ma még óránként jut az ember közelébe olyan információ és olyan tudáscsíra, amely által végérvényesen kipusztíthatná magát. Az a kérdés, hogy erre meddig vigyáznak. Vajon az a genetikai parancs, az megtiltja a totális kihalást? Én úgy gondolom: nem. Ez a parancs elektromágneses jellegű. Mint egy szoftver. Az ember maga olyan mint egy égő, amely a sok stressztől, amely a tudatlanságban feléje áramlik és az elgyengülés folyamán ráragad, beszennyeződik. Egyszerűen lekapcsolják. Ezt úgy nevezik: meghal. De hiszem, vallom és tudom, hogyha a külső váz megtisztul, azaz az elektromágneses parancssor újra életbe lép, újra alkotja önmagát, és újra, és újra, és újra esélyt kap arra, hogy megszülessen. A reinkarnáció létét ma már számtalan tudományos vizsgálat igazolja. Vallásilag és orvostudományilag is. Kína pár évvel ezelőtt tudományos labort hozott létre arra vonatkozólag, hogy azok a kardinális személyek, akik hatást gyakorolnak a történelem kerekére, azok a látszólagos halála után (az égő lekapcsolása után) az időben és a térben hol bukkanhat elő újra. Ez a publikus része, de valójában a kutatások arra irányulnak, hogy a térben és az időben a lázadó lelkeket tudják nyomon követni egy-egy társadalom kialakulásakor. Akik szabad eszméikkel veszélyesek lehetnek a jövő diktatúrái számára. Azaz, hol kapcsolódhat fel újra a fény. Ez a tény maga beláthatatlanul nagy fegyvertény nemcsak a tagadók számára – mármint a tudományt tagadók számára –, nemcsak a kvantumfizikusok számára, nemcsak a valláskutatók számára, sokkal inkább a jövő kialakulásában. Mivel a halál és az élet körforgása kerül egy egészen más megközelítésbe. Csak gondoljunk bele! Egy megszületett lélek halál utáni újjászületéséről alkotnak térképet. Ez nem egy gyakorlati kérdése a reinkarnáció létezésének – hogy van-e, vagy nincs –, hanem gyakorlatilag azt térképezik fel, milyen eszmék, vagy épp lázadó gondolatok, vagy éppen egy másik síkról áthozott technikai vívmányok viszik előre az emberiséget – vagy épp ezeknek a technikai és szellemi vívmányoknak a rossz értelmezése hoz el pusztító háborúkat. Ez a tény, az emberiség jövőjét helyezi egy teljesen más megközelítésbe. A látható világunk mellett, és az átlagember számára biztosított (feszültségekkel teli) világ mellett ma már létezik – hangsúlyozom nem a jövőben fog létezni, ma már létezik – az a párhuzamos tudomány, ami az én véleményem szerint messze túlhaladja az átlagember számára ma elképzelhető science fictiont. Az egy nagy kérdés, hogy ezt miért tartják titokban. A véleményem szerint ennek vallási, és társadalomszerkezeti oka van.

Tudom, hogy ez kicsit sciene fictionnek tűnik, de ez ma már létezik. Vajon ez is a természet része? Hát persze, hisz ez a fejlődés útja! Ma minden – még a hátramenetel is, a fejlődés tagadása is – egy természetes folyamat része. Azzal, hogy társadalmak kerülnek szorult helyzetbe, háborús gócpontok alakulnak ki, kultúrák és társadalmak kerülnek veszélybe, az olyan mintha egy civilizációs hátramenetbe kapcsolt volna a bolygó népessége. De előbb-utóbb ez is a fejlődést szolgálja, mert azok, akik túlélik, azok tudják, hogy csak elfogadni tudjuk egymást. Itt csak az a kérdés egy nagy világégés küszöbén, hogy miért nem lehet ezt megtenni most. És ez az, amikor a parancssort nem veszik észre az emberek, hanem csak valamilyen misztikusnak vélt információnak a rabjai. Mint amikor valaki kergeti a nem létező ellenséget. A négyéves kisfiamtól kérdezem: – „Félsz a sötétben?” Azt mondta: –„Nem.” De aztán azt mondta: –„Ott bármi lehet.” „Igen.” – válaszoltam neki – „Amit odaképzelünk.” A parancssor lényege, csak felismerni, nincs mitől félni. Az Alkotás, maga az Ember, az eleve szabadnak születik. Csak önmaga félelmeinek lesz a rabja. Amelyikekkel nem tud, és nem mer szembesülni.