Back to top

Ha a valóság nyilvánvaló lenne...

UFO Magazin
2016. július

(folytatás)

Ha megnézzük a vallások különféle kialakulását, a vallások filozófiáját, akkor kiderül, hogy az egyik legősibb vallás a Földön a brahmanizmus. A brahmanizmusnak az egyik legfontosabb eleme az atma. A szó csak lehet, hogy a görög atomra véletlenül hasonlít, én úgy gondolom, hogy ez nem biztos, hogy véletlennek tűnik, hanem sokkal inkább átfedés van a legkisebb atom és a mindenben benne lévő legkisebb energia között, amely a legnagyobb dolgokat tudja művelni – azaz mindenben jelenlévő isteni tudatot jelenti az atma. Aztán látszott, hogy az emberi fejlődésben, a brahmanizmusban ez nem tudott átütő dolgokat elérni, és kialakult belőle egy emberközpontú filozófia, a hinduizmus. A hinduizmus, ahol Krisna mellett ott ül a szekéren egy központi személy, a hinduizmusnak egyik központi személye, Ardzsuna, a kocsihajtó, aki ember, akinek valamilyen misztikus, belsőséges kapcsolata van a világ teremtőjével, mint ember, mint kocsihajtó. Nagyon mély mondanivalója van a brahmanizmusból kifejlődött hinduizmusnak. A világhoz való kötődésben kezd emberközpontúvá alakulni, mintha különféle filozófiai és a tanítási folyamatokon menne át a korai civilizáció. Aztán a hinduizmusból egyszer csak kifejlődik a buddhizmus. A buddhizmus – ami ha nagyon-nagyon sarkosan nézzük ezt az időutazást – akkor a buddhizmus az valójában megmutatja, hogy az emberi gyarlóság a reinkarnációk hosszú sorozatában, az egy legyőzhető feladat, sőt mi több! Az az egésznek a lényege, hogy legyőzzük ezt a dolgot és megértsük a helyünket valamiféle kozmikus világmindenségben, valamiféle szellemi állapotban, ahol a fizikai állapot az talán majdnem a legutolsók közé tartozik. Hisz nem ez a legmagasabb rendű, hanem ennél vannak magasabb rendű szellemi és lelki síkok is. Azt csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy az egyik spirituális folyóiratban és az interneten is hasonló dolgokat olvastam arról, hogy az ember körüli világban létező szellemi lények azok alacsonyabbrendűek, mert hát ők nem tudtak szellemi testet maguknak gyártani! Nem tudtak alkotni, nem tudtak beleköltözni – mindegyik helyes, attól függ honnét nézzük. Én úgy gondolom, hogy ez egy alapvető hiba, ugyanis minden élőből szellem lesz, és ha onnét nézzük, hogy most milyen magasabb rendű az ember, és utána visszakerül egy másikba, akkor egy paradoxonba kerülünk bele. És ezt nem véletlenül írom. Mert hát valójában ez utalás a buddhizmusra. Utalás arra, hogy lényünk legfelsőbb része, lelkünk, szellemünk, az egy magasabb energia, és magasabb tudat állapotában van benn, amely természetesen folyamatában arra világít rá, hogy a gyarlóság, az elmúlás, a haláltól való félelem, a fájdalmak, a kötődések, a vágyak, ezek mind megkötik a fejlődés folyamát, pedig valójában ezek is lennének a mozgatórugói. Ezek lennének azok a pillanatok, amelynek a segítségével a vágyainkban lévő egot, a tetteinkben lévő egot, a gondolatainkban lévő birtoklási motivációkat meg tudjuk érteni. És itt jön a dolognak a fordulata. Létrejön a kereszténység. Ami, akárhogy is nézzük, szigorúan spirituális alapokon nyugszik. Van átfedés a kőkori vallások között, és a kereszténység között, az ünnepek hasonlósága és azonossága között. A közel-keleti vallások és a kereszténység miszticizmusa között nagyon-nagyon sok olyan folyamat van, ami visszavezethető Egyiptomra, az egyiptomi filozófiákra, azokra a filozófiákra, amelyekben a vízbe merítés a megtisztulás egyik jele volt a kereszténység előtti időkben. És akkor kiderül, akkor érezhető, hogy ezek a vallásfilozófiák elindulnak egy körből, most ne nézzük sarkosan, hogy a messzi csillagokból, hanem nézzük azt, hogy egy olyan spirituális időszakból indultak el, amikor az emberi létnek egyik fő mozgatórugója volt az ember körül lévő szellemvilággal lévő kommunikáció, és ennek a kommunikációnak, a jó viszonynak a megőrzése. Az ember szellemi énjének a kiterjesztése, és ennek a szellemi énnek egyfajta pozitív alkalmazása a közösség számára. Talán ezért épültek a piramisok. Talán ezért épült a Stonehenge, az Akropolisz. Dél-Amerikában a Nap és a Holdpiramis, hogy tanulni lehessen valahol, valamit, és ezek a helyek fókuszpontjai voltak a – tanulni vágyás – lehetőségének. Annak a tanulni-vágyásnak a lehetőségének, ahol a tanuló ráébredt arra, hogy van út fölfelé, van út a fizikai világon túlra.

És most itt vagyunk a 21. században, egy csomó technikai vívmánnyal körülvéve, elindulunk az űrbe, és közben azt mondja a tévé a rádió, a média, a tömegek számára a hitelesnek gondolt vagy vélt személyiségek, hogy hát földönkívüliek nem léteznek. És hogy mi keressük őket az űrben, de ők nem keresnek minket. Ezek ilyen paradoxonok. Mert hogyan néz ez ki?! Ha az ember tiszta logikával nézi, mi el tudunk jutni a Holdig – már egy ember vezette űrhajóval – ők meg itt röpködnek körülöttünk pontos személyleírással, pontos adatokkal, tényekkel, ufoeltérítések és ufotalálkozások millióinak a dokumentációjával – és közben az ember ezt tagadja. Úgy gondolja, hogy a hiteles személy a tévében, az amit mond, az a valóság. Az, amit lát az ember, az pedig az illúzió. És úgy gondolom, hogy ennek legfontosabb ténye az egyikben az, hogy – ugye azt mondják a tévében lévő hitelesnek vélt személyek – hogyha kiderülne, hogy itt vannak a földönkívüliek, akkor kitörne egy pánik. Hát amikor Kolombusz elment arra a bizonyos szigetre, és őt is úgy várták, mint egy istent a legendáikban. Hát nem úgy várták, mint egy pánikban lévő közösség, aki mindenkit el akar pusztítani! Hanem egyfajta kiváncsisággal, egyfajta felkészüléssel, egyfajta mély meghatódottsággal. Aztán sajnos ezt az európai kultúra kihasználta és hatvanmillió indiánt pusztított ki. De ezek a földönkívüli kultúrák, fajok, technológiák, különbözőségek, ez már nagyon hosszú ideje itt létezik közüttünk szemmel láthatóan. És nem akartak minket kipusztítani. Egy dolgot biztos, hogy el kell fogadjon mindenki, hogy nem egyértelmű, hogy ezek között a nem földi eredetű lények között – hát az én véleményem szerint – nem mindenki játszik a jó fiúk csapatában. De a rosszak se olyanok, mint az emberi értelemben vett rosszak, csak kicsit hidegebbek, kicsit hűvösebbek, és kicsit lekezelőbbek is, kicsit kevesebb információt osztanak meg. De vannak olyanok is, akik nagyon sok információt osztanak meg és nagyon-nagyon érdekes és tanulságos dolgok történnek, mint például az a bizonyos Bakó-rúd, az a magnéziumrúd esetében. Ott is nagyon sok tanulságos dolog történt, csak ezt a dolgot össze kellene kapcsolni más hasonló dolgokkal és levonni belőlük a következtetést, amiből tanulni is lehetne, amiből fejlődni is lehetne. Amiből tényként lehetne kezelni olyan dolgokat, amelyek valójában tények. Így van. Ha úgy nézzük, akkor el kell tudni fogadni, hogy mi olyanok vagyunk, mint Kolombusz indiánjai. Kolombusz legénysége se nézte igazán értelmesnek a bennszülötteket. Az utánuk jövő konkvisztádorok pedig egyértelműen tanúbizonyságát tették annak, hogy a náluk fejletlenebb, technikailag gyengébb civilizáció az igazából nem is civilizáció. Most akkor ha úgy nézzük, akkor lehet, hogy ez a mi vizsgánk. Fel tud-e nőni az emberiség ahhoz a folyamathoz, ahhoz a feladathoz, hogy tudatosan, értelmesen elfogadja azt, hogy bizony, bizony hosszú ideje itt él közöttünk E.T. E.T. a maga tudásával, technológiájával vár arra, hogy mi mikor adunk lehetőséget arra, hogy meghívjuk egy ilyen beköszönő partira, ahol eszmét tudunk cserélni, ahol be tudjuk bizonyítani, hogy már mi is vagyunk olyan szinten, hogy akár érettek is tudunk lenni a megfelelő technológiák befogadására, akár felkészülni is tudunk egy mélyebb űrutazás lehetőségére, akár mi is képessé tudunk válni majd az elkövetkezendő évszázadokban arra, hogy fejlettségileg még nem kifinomult, technikailag még nem bonyolult eszközöket létrehozó civilizációkat keressünk valahol a mély űrben, akik körül majd mi is hosszú évszázadokig úgy repkedünk, mint itt az UFO-k, és várjuk a pillanatot majd, hogy mikor kezd el úgy gondolkodni a megfigyelt és a kiválasztott (tesztalany), hogy nem ellenségként, nem félelemmel, nem tagadással, hanem valamiféle befogadással, valamiféle elfogadással, igazából valamiféle értelemmel gyűjt tapasztalatot a saját maga továbbjutása és fejlődése érdekében a neki sugallt információk halmazából. Vajon hányan és milyen értelemben nézik azt, hogy a vallások filozófiája – amely a társadalmunknak az egyik legfontosabb mozgatórugója – az eljut odáig, hogy ezt a dolgot ugyanúgy a teremtés részének tekinti, és persze innéttől a vallások bonyolódni fognak.

Hisz akárhogy is nézzük, maga az a tény, hogy ők is vannak, maga az a tény, hogy a világ számos pontján rengeteg észlelés történik, ez mind mind arra utal, hogy újra elindult valami. Azért írom, hogy újra, mert az elmúlt években némi csöndet lehetett érzékelni ebben a témában. Olyan, mintha valami döntés készült volna és ez a döntés megszületett. Újra nyilvánvalóvá vált egy-két esemény, újra nyilvánvalóvá vált valami, ami arra mutat rá, hogy rövid időn belül valamiféle társadalmi változások előtt áll maga az emberiség. Mintha valami döntéskényszere lenne ennek a dolognak. Most nem biztos, hogy az a jó szó erre az egész dologra, hogyha azt mondjuk, hogy megérett az emberiség arra, hogy felfedje ezt a titkot, én inkább úgy látom, hogy inkább a kényszer állapota lenne, ami jelezné, hogy az emberiségnek el kell fogadni ezt a tényt, hogy E.T. itt él közöttünk. S hogy miért kényszer? Mert ha csak magunkban gondolkodunk a világban, ha az ember csak magát helyezi a világegyetem középpontjába, akkor megalomániája, hatalomvágya, birtoklása, rendkívül komoly és visszavonhatatlan problémákhoz vezet. Az én véleményem szerint a világot valamilyen mély és spirituális erő irányítja, de nevezhetnénk úgy is, hogy az egész világot összefogja valami fotonikus energia, ami múltba és jövőbe egyaránt tud mozdulni a tér minden irányába, sőt dimenziókon átívelően tud mozdulni és információt továbbítani, mint egy pókfonálrendszer az egész univerzumot összeköti, és minthogyha az emberiségnek a kollektív tudta segélykiáltást kiabálna az űrbe. Újra és újra. És a segélykiáltásnak az a lényege, itt vagyunk, vegyen észre valaki, ki akarunk innét lépni, törni, új dolgokat, új élményeket, új technológiákat akarunk látni! És ez a segélykiáltás látszik abban, hogy az emberiség kollektív tudata egyre feszültebbé válik. Ezeket az információknak a feldolgozásán, amelyek ma az emberiséget érik, ezeken már rég túl van. Ezeknél sokkal nagyobb, és sokkal több dologra hivatott az ember, s ezeknek a tudattalanban már ott látszanak a csírái. Ha megnézzük a gyerekeket, hogy játszanak, látszik, hogy használják az elméjüket, eleve kitalálnak olyan gondolatokat, amely tőlük akár sokszor több kilométerre lévő felnőttek gondolnak. Tehát valamiféle mély spirituális energia kezdi áthatni ezt a világot. Csak az a kérdés, hogy az ember ezt a mély spirituális energiát egyáltalán tudja-e használni. Tudja-e értelmezni. Rájön-e arra, hogy az egész világot valamilyen erő, szellemi erő hatja át. Lehet, hogy az az energia, amit a csillagászok úgy neveznek, hogy a világegyetem alapjaként sötét erőnek, talán lehet, hogy az az erő nem is sötét. Talán lehet, hogy az az energia az egy előző univerzum romjaiból származik. Mint ahogy lehet, hogy ez az univerzum, egy előző univerzum romjaira épül rá. És lehet, hogy az egész csupáncsak abba az irányba tud elmozdulni, hogy kell-e a fejlődésnek ösztönző erőket adni, amelyek a fejlődést értelemmel töltik el. Azokkal az értelmi csírákkal, amelyek kiszorítják az agressziót. Amelyek kiszorítják a tudatlanságot, amelyek kiszorítják az egonak azokat a csíráit, amelyektől a vágy, akarat, birtoklás, bosszú, düh, amelyekkel a pusztítás működik. Ha mélyen megnézzük, akkor az univerzumban csak egyetlen törvény létezik, a vonzás törvénye. Mi most tagadjuk, taszítjuk, az univerzum nagy alapigazságait az élettel kapcsolatban, és csak itt a magunk háza táján akarjuk megérteni a Földről nézve a világegyetem nagy titkait. De a vonzás törvényét, azt közbe tagadjuk. S ennek a tagadásnak hatására az ember nem látja azt, ami itt zajlik a szeme előtt. Talán ha felismerné a civilizáció, az emberiség, az emberiség vezetői, hogy azok a jelenségek, azok az események, azok az észlelések, amelyek itt vannak körülöttünk, azokat mi bevonzottuk, azokat a kollektív tudatunk bevonzotta. Nem véletlenül történnek ezek az események, s ezek az eseményekből valamilyen tapasztalatot kellene levonni. Ennek a tapasztalanak a lényege, hogy hogyan tudunk kijutni. Hogyan tudunk az univerzum részévé válni olyan fokon, hogy elkezdünk bolygókat benépesíteni. Bolygókat élettel megtölteni.

Ez egy nagyon-nagyon érdekes dolog. Ma a világban, a hidegháború évei alatt, jelentős kutatás történt a Hold felfedezése irányába. Az vitathatatlan tény, hogy Armstrong az űrkutatás egyik hőse. Vitathatatlan tény, hogy az emberiség történelmében Gagarin az űrkutatás egyik legjelentősebb hőse. De én úgy gondolom, hogy azok az űrjárművek, amelyek a mély űrbe fognak menni, azokat a bolygó légkörében, a Föld légkörében azokat nem lehet fölépíteni. Tehát valahol a Hold és a Föld közötti pályán fognak ezek működni. Az is meggyőződésem, hogy a Hold a Föld közelségéből adódóan nem biztos, hogy a jövőben az egy jelentős szerepet fog játszani. Inkább az olyan diplomáciai helyként fog az érvényesülni. A jelentős hely, az a Mars lesz. Ma a Marsért jelentős verseny folyik. Bár az átlagember ezt nem látja. De Kínától át, Spanyolországon át, az Európai Űrügynökségen keresztül, a NASA-n át, az oroszokon keresztül japánok, kínaiak, indiaiak, mindenki bejelentette külön-külön, hogy embert akarnak küldeni a Marsra. Igen, ebben nagyon nagy logika van. Az az ember, az ország, amelyik először teszi a lábát a Marsra, az rendkívüli fegyvertényt fog elkönyvelni magának. Rendkívül nagy előnyre tesz szert. Ugyanis igazából ő kolonizál. Igazából ő fogja létrehozni az első olyan földönkívüli bázist, emberlakta bázist, ahol az ő törvényei fognak diktálni. Ez egy rendkívül nagy lehetőség ásványkincsekben, és egy csomó dologban. De ami a lényeg, elindul ebben egyfajta szocializáció, egyfajta nem földi civilizációnak az építése. Az én véleményem szerint a Mars lesz a kapu. A Marsról fognak indulni azok a nagytávolságú űrhajók, amelyek valahová a mély űrbe fognak menni. Az lesz az ugródeszka, az lesz az ugróbázis, az fog eldönteni egy csomó dolgot, amelynek eredményeképpen valahol a távoli évszázadokban a Mars az egy önálló birodalom lesz. A birodalom az pusztít...egy önálló szerveződés lesz. Tehát nagy valószínűséggel eleinte biztos, hogy lesz függősége a Földdel, de ez a függőség biztos, hogy nem fog sokáig tartani. A marsi élet emberlakta része az egy teljesen önálló, a Földtől és a földi ember irányításától teljesen független lesz. Az a kolónia ott – az én véleményem szerint – azok már sokkal jobban tekinthetők kozmikus kolóniának, mintha most jelenleg, ha a Holdon építene egyet az ember. Ezek csak az én megérzéseim. De ami a lényeg, hogy ott már, a Marson egy földönkívüli találkozás az sokallta természetszerűbb lesz, mint most jelenleg a Földön. Mi ennek az oka? Természetesen a mozgás, természetesen az, hogy akkori kor emberéhez is csak vendégként fog letelepedni. És az ő agyában, az ő viselkedésében egy kolóniát látogató idegen már sokallta jobban elfogadható, mint az, ami ma a Földön van, hogy tagadjuk ezeknek az idegeneknek a jelenlétét. Holott az én véleményem szerint ezeknek az idegeneknek a jelenlétét, amelyeket hosszú évszázadok bizonyítanak, sőt évezredek, ezeknek az adatoknak inkább a nyilvánosságra hozatala lenne a cél, és valahogy rávezetni a társadalmat arra, hogy ők itt vannak. Hogy ők az élet részei. Tevékeny részei. És hogy ennek a tevékenységnek talán eredményeképpen született meg a vallás, a filozófia, a technológiák egész sora. Hisz az ember kiemelkedésében, vagy felemelkedésében, az evolúcióban, el kell fogadni, hogy tervszerűség van. A biológiában látható, hogy véletlenek halmaza, ilyen nincsen. A törzsfejlődés folyamán rengeteg olyan emberelőd élt, amelyek nagyon- nagyon jó paraméterekkel rendelkeztek, de valamiért nem feleltek meg az elvárásoknak, és hipp-hopp hirtelen eltűntek. Hipp-hopp egyszer csak kihaltak. Míg mások hipp-hopp találtak olyan felszerelést, olyan technológiát, amellyel el tudták indítani civilizációk fejlődését. De ha nagyon-nagyon mélyen megnézzük a paleoasztronautika bizonyítékait, ugyanazok a bizonyítékok itt vannak ma is, csak látni kellene, és felvenni velük a kapcsolatot. Azok a korok azért tudtak naggyá válni, mert spirituális értelemben is, és fizikai értelemben is, az akkori kor embere a magasabb rendű tudás képviselőivel keresték a kapcsolatot. Talán most is ez lenne a megoldás. Persze. Szükség van az égigérő fülekre, a rádióteleszkópokra, szükség van egy csomó adatgyűjtésre, a mély űr kutatására, szükség van a Hubble teleszkópra, de arra is szükség lenne, hogy megfejteni azt, ami itt történik körülöttünk, itt történik a szemünk előtt. És talán nem biztos, hogy az a járható irány szociológiailag, hogy azokat az eltérítetteket vagy élményt átélőket pellengérre állítja ma a társadalom és igazából nevetség tárgyává teszi. Nem biztos, hogy az a járható út, hogy a tévében, rádióban, a hitelesnek tűnő személy, az valójában lejáratja ezt a témát, és komolytalanná teszi, holott ha valójában csak egy picit kezdenénk el gondolkodni rajta, az összefüggéseken, akkor láthatóvá válik, az ember magától, a maga értelméből, nem biztos, hogy eljutott volna így, idáig, ennyi idő alatt. Az, hogy ez mennyi ideig történt, igazából csak elmúlt 3-400 évet kell alapul venni. Ezen az elmúlt időszakban rendkívül komoly technológiai fejlődés ment végbe, és rendkívül komoly szociális változások történtek. De ami az én számomra a legfontosabb: hogy rendkívül komoly filozófiai és vallási problémák kerültek értelmezésre – nemcsak a kereszténységnél, hanem más vallásoknál is előfordul, nem mindegyiknél, természetesen – és ezek mutatják azt, hogy valamiféle spirituális, szellemi és valamilyen technológiai irányultság, támogatottság már működik az ember és egy magasabb rendű kultúra vagy kultúrák között.