Back to top

Idegenek a határon

UFO Magazin
2017. december

Az elmúlt években vagy évtizedekben többször felröppent az a hír – természetesen a meg nem erősített NASA forrásokra hivatkozva – hogy a Naprendszer határán a Kuiper övön belül lévő területeken több, nagyméretű, ismeretlen, azonosítatlan, mozgó objektumot találtak. Az egyik ilyen nagy nyilvánosságot kapott adat az két azonosítatlan objektumról számolt be. Az egyik egy közel 30 km átmérőjű objektum volt, a vele együtt érkező társa az egy kicsivel kisebb, bő 20 km átmérőjű lehetett. Egyes feltételezések szerint ezek a mesterséges objektumok valahol az óriásbolygók Uránusz, Szaturnusz környékén álltak pályára. A másik ilyen nagyméretű objektumról szóló hír, hogy egy hasonló méretű objektumot fedeztek fel a Naprendszerben. A híradások szerint az a Merkúr és a Nap közötti területen észlelték, de ezen kívül még a nemzetközi sajtó kisebb-rövidebb ideig többször röppentett fel olyan hírt, hogy a Naprendszer más területén is láttak ilyen nagyméretű tárgyakat – azt szándékosan nem írom, hogy anyahajót – de ugyanilyen bázisközpontot sokan a Holdra is feltételeznek.

Vajon igaz az a hír, ami pár héttel ezelőtt látott napvilágot, hogy különféle galaktikus, vagy intergalaktikus, vagy multidimenzionális lények valamiféle invázióra készülnének. Ha ez így is lenne felmerül az első kérdés, hogy vajon miért is? Első kérdés, talán életteret keresnek maguknak? Hát, ha pont a Földre esik a választásuk, akkor nagy valószínűséggel nem lehetnek sokkal fejlettebbek nálunk, ha csak a Földet tudták megtalálni. Hogy miért is nem lehetnek fejlettebbek nálunk sokkal? Mert nem vették észre azt a felhalmozódott ökológiai és szociológiai problémát, amely gyakorlatilag az emberiség evolúciós fordulópontját mutatja. Ez azt jelenti valójában, hogy amit a XX. századi és XXI. századi ember hagyott maga után, mint evolúciós és ökológiai lábnyom, az gyakorlatilag maga a katasztrófa. A világtengerekben felhalmozódott szemét szemétszigeteinek összessége az már majdnem egy úszó szemétkontinensnek nevezhető. A tengeri és szárazföldi élővilág kifosztásának eredménye gyakorlatilag záros határidőn belül – ez hozzávetőlegesen 150 év, de maximum 200 év – lehetetlenné teszi az egészséges élet fennmaradását. Az ipari mértékben szennyezetté vált levegő, vagy az édesvíz kémiai szennyezettsége mind azt mutatja, hogy maga a Föld – természetesen az emberi élet számára – lassan lakhatatlanná válik, nem is beszélve arról a szociológiai problémáról, amelyet az emberiség vezetői, politikusai, gazdasági szakemberei okoznak a rendkívül értelmetlen és rövid távú gondolkodásukkal. Ebben a kaotikus rendszerben ha ET eljön ide, milyen célt találhat magának arra, hogy egy inváziót hajtson végre? A legfontosabb dolog is hiányzik, ami csillagközi mércével mérve jelentős ok lehet egy invázióra, és ezt a valamit, ami hiányzik, ezt úgy nevezik, hogy tudás. Azaz ma az ember semmilyen olyan technológiával nem rendelkezik, ami ET számára veszélyt jelentene, és a veszély elhárításához – emberi logikával nézve – indokot szolgáltatna arra, hogy inváziót hajtson végre. Tehát röviden összefoglalva se tudás, se élettér nem lenne biztosítva ET-nek, ha inváziós céllal meg akarná vetni a lábát a Földön. Vajon akkor miért jön ET? Mert, hogy jön, az a számomra teljesen biztos. Természetesen csak teória, de munkája gyümölcsét akarja megnézni.

A biológiában rengeteg jel mutat arra, hogy az ember az nem volt mindig tagja a földi evolúciónak. Az emberi történelemben lévő fejlődési kiugrások egyértelműen bizonyítják, hogy valamiféle logika, valamilyen idegen beavatkozás történik az emberi civilizációba, sőt, az emberi génrendszerbe, és egy-egy technikai robbanás az ezeknek a beavatkozásoknak az eredménye. Akár ha a mítoszokat vesszük, vagy a nagy világvallások eredettörténeteit, mindegyik arról szól, hogy egy felsőbbrendű intellektus információt ad át egy alacsonyabb tudással rendelkezőnek. Az információk jelentős része hosszú ideig etikai és morális információ volt. Természetesen voltak technikai információk is, de hosszú évezredeken keresztül a technikai információk meglehetősen alacsony szinten voltak tartva, és jelentős technológiai fejlődések nem történtek. A nagy robbanás technológiailag első lépésben az 1500-1600-as években történt, és ezek az információk első lépésben kozmológiai és matematikai adatok voltak. Aztán ezt követően ezekből az eredményekből és kutatásokból, mintegy a bolygók és csillagok megfigyelésének eredményéből, elindult egy technológiai fejlődés is. Azaz Kopernikusztól eljutott a tudomány Luther Mártonig, majd egy etikai és morális váltáson keresztül eljut Galileiig. Kopernikusz tanai, amelyek visszanyúlnak egészen a görög bölcselők, matematikusok, és csillagászok tanáig, melynek tudását újraértelmezve Kopernikusz megalkotja a Heliocentrikus világképet, azaz a Napot, mint a Naprendszer központi égitestként írja le. Ezzel az elméletével gyakorlatilag megalapozza egy eljövendő fizika új alapjait. De ez a változás önmagában véve kevés, ha a tudomány nem jut el etikai és morális határokhoz. Ekkor jelenik meg Luther Márton, aki ugyan etikai és morális elveivel alapjaiban rengeti meg az addig az egész európai és a mediterrán térségre kiterjedő vallásfilozófiát. Szinte eretnek gondolataival az embert kiemeli abból a bűnös kárhozatból, amelyre az egyház vagy egyházak, hit vagy hitek kényszerítették. Luther értelmezésében maga a vallás és maga a hit ugyanúgy új értelmet kap, mint maga Isten. A következő nagy sarokkő Galilei, akinek tanai végérvényesen bezártak egy olyan kört, amely etikailag és filozófiailag az embert a Dante-i pokol legalsóbb bugyrába helyezte, mint szenvedő lényt. Galilei valójában a kvantumfizika alapjait vázolja föl, és egy olyan kozmológiai alapjait rakja le, amelynek tanaiból kifejlődött Albert Einstein, Steve Hawking, vagy Peter Higgs, aki talán a XXI. század egyik új Galileije, aki felfedezte a Higgs bozont. Ez a fejlődés egyértelműen arról szól, hogy az embernek először mindig az etikai és morális válságokat kell megértenie, akkor szabadul fel elméje annyira, hogy azokat az információkat és folyamatokat is meg tudja érteni, melyek addig rejtve voltak a szeme előtt. Erre egy nagyon jó példa a középkori alkímia. A középkor mágusai, mint Kepler, Luther Márton, Galilei, ők csak részei egy szűk körnek, amelybe valójában kevesen jutnak be. Mindegyikük egy magasabb rendű tudást keresett, és a tudás eléréséhez vezető úton az alkímia kvintesszenciájáért királyok, főurak és hadurak, és titkoltan nagy vallási vezetők támogatták őket, hogy megfejtik azt a titkot, amit a hadurak és a királyok, mint látszólagos patrónusok, majd kisajátítanak maguknak. De az alkímia természetrajzából adódóan az igazi kvintesszencia, amire ezek a pazarló, morál és etika nélküli emberek vágytak, az rejtve maradt. A Smaragd Tábla titkai csak Kopernikusz és Galilei számára nyilvánultak meg. Szellemi mélységei a létezés végtelen hatalmáról csak Luther Mártonhoz jutott el. Így szított lázadást, mely futótűzként terjedt a Német-Alföldön, és csak hajszálnyira volt attól, hogy végleg megváltoztassa a világ menetét. De az aranycsinálás mágiájába bújt hadurak és diktátorok akkor sem akarták, hogy a nép hozzájusson a tudáshoz. Így tanait, ami majdnem egy új világrendet hozott el az 1500-as évek végén, szép lassan elfojtották, és mára már minden visszaállt az eredeti kerékvágásba.
A következő változást, mert a tudás nem maradhat titokban, azt majd az 1700-as évek közepe felé ugyanez az információ bontakoztatta ki James Wattban, és az első gőzgép elindulásával beindult az emberiség legnagyobb gépezete is, és nyomás alá helyezte a tudás végtelen nagy tárházát, de kimaradt az az információ, amitől az ember kijuthatott volna az űrbe. Bár az 1900-as évek elején Nikola Tesla munkássága az emberi civilizáció történetében hasonló robbanást tudott volna elindítani technikailag, mint James Watt munkássága, de a tudomány és a társadalom vezetői James Wattot választották és nem Nikola Teslát, mivel nem valósult meg sem a nullponti energia, sem Nikola Tesla autóját sem gyártják sorozatban, mint elektromos autó, pedig az ő autójának létét korabeli filmfelvételek bizonyítják, hogy már az 1900-as évek első felében egy ismeretlen eredetű és szerkezetű elektromos autóval száguldozik New York utcáin. És most fél az ember attól, hogy az ipari forradalom alatt felhalmozott vívmányát a tőkét és a javak egyenlőtlen elosztását szabályozását irányító rendszert elveszíti. Ennek érdekében, hogy megőrizze hatalmát és, hogy ezeket a vívmányokat ne veszítse el, fegyverekkel szab rendet a világban. De a fegyverek rendjének egy ára van, a tudatlanság megtartása. És a tudatlanság az a társadalom elbutulásához vezet, az önrendelkezés érdeke és joga elveszti jelentőségét, mivel az önrendelkezés fontosságát, mint a tudáshoz vezető út egyik alappillérét, szociológiailag kiiktatták az oktatási rendszerből, így az egyénnek nem lesz fontos sem a tudás, sem az élőhely védelme. Tehát a világot pusztító rendszer az nagy valószínűséggel folytatódni fog. Kivéve egy esetben, ha az idegenek a határainkon megértésre kerülnek. És nem azt kell elsősorban megérteni, hogy ők miért vannak ott, hanem azt kell megérteni és az ellen kell tenni, hogy mi miért nem vagyunk ott? Miért nem jutottunk el technikailag arra a szintre, hogy akár kismértékben a bolygóközi tér, akár nagymértékben a végtelen űr be tudjon fogadni minket. Vajon elképzelhető-e, hogy az emberi fejlődés elért egy olyan evolúciós pontot, ahol a tudás befogadására irányuló folyamatokat újra kell értelmezni, és újra kell gondolni?

Ma a XXI. században, ha valaki megtanul valamit, akkor 5 évente hozzá kell frissítenie a tudását, mert az eredetileg megszerzett alaptudás az működésképtelenné válik, használhatatlanná, mert az új fejlődési adatok hiányában az adott tudás, ami valamikor természetesen egész volt, 20-30-40 évvel ezelőtt, az ma már csak részlete egy tágabb és nagyobb ismerethalmaznak.

Az iskolai oktatásban is nyomon követhető ez a problémakör. Mire valaki megtanul egy adott tételt, 4-5 év múlva ugyanaz a tétel már okafogyottá válik. A táguló ismeretek hatására viszont látható, hogy egy új fejlődési folyamat van küszöbön és úgy vélem, ez lesz az emberiség következő nagy robbanása, a tudás elsajátításának a módja. És ez a mód, az én tapasztalatom szerint, nem emberi eredetű lesz.

Ma a világ átalakuló forrongásban van. A világot irányító fékevesztett hadura, önmaguk fényét növelő diktátorok, mely népeket és kultúrákat tüntetnek el, valójában felgyorsítják a fejlődést, mivel a nyomás alá helyezett társadalom törvényszerű, hogy kitermeli magából azt a folyamatot – az egyén számára ugyan hosszúnak tűnő idő alatt, de a történelem számára csak pillanatoknak tűnik majd a változás eljövetele, azaz 50-70 év alatt a nyomás hatására, egy teljesen új tudati kohézióban egy új Luther-i elmélet fog irányelvként meghatározó lenni az eljövendő időkben. A népek összeolvadása önmagában véve mindig veszélyes gyújtópont. Az idegenek a határon az mindig csak azt mutatja meg, hogy egy adott személyben a valódi spirituális tudás az hol is tart. Annak fényében kezeli a saját belső tudásának a határain álló idegenséget. Mert, ha a kvantumfizika alapjait nézzük, akkor ma az egész emberiség, sőt, az egész világegyetem egyetlen egy erőből származik. Így tehát akkor logikailag, ma az emberiséget érintő folyamatok, technikailag és tudásszinten, magukba rejtenek valamilyen ok-okozati összefüggést. És nem tudhatjuk, hogy azok az emberek, akik ma elindulnak a világ különböző pontjaiból egy új élet reményében, azok milyen változást hoznak. Ha az ember megpróbálja úgy végiggondolni a mai társadalmi folyamatokat, hogy spirituális szabályokat szem előtt tart, akkor látni kell azt, hogy az egész társadalom szerkezeti átalakulása az gyakorlatilag nem most kezdődött, hanem valamikor a nagy hódítások és nagy gyarmatosítások idején.

A gyarmatosítók a gyarmatokon, hogy elhitessék felsőbbrendűségüket, a gyarmati népeket eleve bűnös mivoltukban tüntették fel, és eleve alacsonyabb szellemi pozícióba helyezték őket önmaguknál. A történelem kereke amennyit fölfelé megy, ugyanannyit meg lefelé is. A mai vallások dogmatikus felsőbbrendűségről szólnak egy-egy szűk csoporton belül, míg a csoporton kívüliek számára a lét eleve javíthatatlan állapotban van, mivel születetten csak bűnben fogant, és a bűn terhe nyomasztja létét. Ebben a filozófiai válságban gyakorlatilag lehetetlen az élet és a létezés spirituális szinten magasabb szintre emelése, azaz a boldogság és az öröm nem tevőlegesen érhető el, hanem valamilyen mitikus állapotban. Ezért látszik az, hogy az emberiség az elmúlt évezredekben talán Arisztotelész idejében volt abban az állapotban, amikor a tudás és a vallás kiegészítette egymást, és mind a kettő az élet jobbá tételéről szólt. Ma filozófiai értelemben és technikai értelemben a vallások – legyen bármelyik a világon – csak egy szűk kör számára biztosítanak olyan életet, amely elérhető lenne bárki számára. Minden egyházon belül derülnek ki dogmákat megszegő botrányok és bűnök, amely az adott egyházi vezető lelki vágyára utal. Azaz ő is egy másik életre vágyik, de a tudást nem tudja elérni máshogy csak ha a benne rejlő szellemi erő szembeszáll fizikai világról alkotott vágyának megjelenésében.

A világ ebben az újkori olvasztótégelyben, amikor idegeneket lát a határon, még egy problémával tud szembesülni, és ez a gondolat. Én úgy gondolom, hogy ez egy valós veszély most, hogy a világon elindult nagy, tömeges népvándorlásban nem mindenki az, akinek a környezete gondolja. Ha mégis létezik invázió, akkor ez a társadalmi szerkezet átalakulás, mint XXI. századi népvándorlás, ez a legtökéletesebb alkalom arra, hogy egy Kopernikuszi, vagy Lutheri, Galileiről már nem is beszélve – hogy egy új változás elinduljon.