Back to top

Készen áll-e az emberiség az elkerülhetetlenre?

UFO Magazin
2017. november

A cikk címével nem valami világvége állapotra szeretnék utalni. Sőt, ellenkezőleg. A fejlődésre. Arra a fejlődésre, amely az emberi civilizáció számára elkerülhetetlen. Csak részletkérdés, hogy mikor és hol történik meg az első kapcsolatfelvétel, vagy már éppen történt meg ember és az univerzum más intelligens lényei között. A kapcsolatfelvétel alatt nem az egyéni eltérítéseket értem. Nem a kormányok titokban tartott információit, hanem azt a nagy pillanatot, amikor a városok és falvak lakói, akár a tévé híradóból értesülve, akár nyíltan, a saját szemükkel tapasztalják meg egy idegen civilizáció járműveinek a megérkezését. Hisz az lesz az igazi kapcsolatfelvétel, amikor már mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy az univerzumban nem az ember az egyetlen értelmes élőlény, hanem rajta kívül más civilizációk is léteznek.

Az univerzumban valójában nyüzsög az élet, és az, hogy mikor és hogyan történik meg egy ilyen kapcsolatfelvétel, mikor és hogyan jön el a nagy találkozás ideje, amely az emberi civilizáció életében egyértelműen egy korszakot fog lezárni, csupáncsak idő kérdése. De egy ilyen találkozás rengeteg kérdést vet fel. Vajon az emberi faj mennyire áll készen egy ilyen találkozásra, és mi lehet egy ilyen találkozásnak a végkimenetele? Vajon meghódítják az idegenek a Földet? Vagy az ember csak egy kísérleti alany lesz egy nem földi eredetű kutatássorozatban? Vagy vajon úgy fognak-e tekinteni az idegenek az emberre, mint elhanyagolható, primitív élőlényre, amely a saját korlátain, hiedelmein, filozófiáján nem lát át? Vagy elképzelhető, hogy az emberi faj csak egy rövid állomás lesz egy nagyobb invázióban?

Ez mind rengeteg kérdés, és minden kérdésből újabb kérdések születnek. El lehet hinni, – sőt, lehet hinni benne – hogy a világegyetemben a térben és időben utazó civilizációk, azok szépek, és jók, és bölcsek, és úgy tekintenek majd az emberre, mint egy kezdő kis óvodásra, de én úgy gondolom, hogy ezt a hitet követni nagy hiba. És azért nagy hiba, mert az eddigi tapasztalatok alapján az itt lévő idegenek, valamilyen eddig ismeretlen okból (ami nem biztos, hogy pozitív) rejtve maradtak, sőt, az emberhez való viszonyuk politikájának eredményeképpen jelenleg kultúrák feszülnek egymásnak attól függően, hogy melyik kormány éppen kivel van jóban. Bár az egyszemélyű embernél az eltérítések során, átadnak olyan információt, hogy a világ az egy negatív állapot felé rohan társadalmilag és szociológiailag, és hogy az emberi technológia az valójában egy elavult és hosszú távon nem működtethető technológia, de valójában társadalom szinten nagy, jelentős változások nem történtek. Vajon azért, mert az emberiség nincs kész ezekre a változásokra? Vajon valamilyen okból kifolyólag, amit csak ők tudnak természetesen, az emberiség egészét nem illeti meg egy magasabb rendű tudás? Vagy van valamilyen kozmikus alapelv, valahol egy intergalaktikus tanácsban, amely szerint meg van határozva, hogy milyen fejlettségű fajnak kell lennie annak, akinek a magasabb rendű tudás átadható?

Ha eljön az idő egy-egy nyilvános találkozásra, és az idegen társadalom, mint kozmikus utazó, kolóniát hoz létre a Földön – természetesen nem rejtve, mint az 51-es körzetben, hanem nyíltan, az emberlakta városokban, falvakban – vajon mennyire van felkészülve az emberiség arra, hogy az ember gyermeke az egy játszótéren játszik egy olyan élőlény gyermekével, aki nem a szomszéd utcából való, nem a szomszéd országból, nem ebből a galaxisból, hanem a világegyetem túlsó feléről? És ez, még csak a leendő problémáknak a kisebbik fele. A technológiai tudásukból eredően az idegen civilizációk másképp viszonyulnak egy sor szociológiai, vallási, vagy egy okkult dologhoz, és nem feltételezés. Mivel ahhoz, hogy valaki a teret és az időt le tudja győzni a kvantumfizikában egész biztos, hogy sokkal előrébb jár, mint ma a legfejlettebb földi kutatólaborok. Az idegen civilizációk fejlettségéből adódóan azokon a dolgokon, ami az embert dogmatikus tudásában, vagy épp az okkultizmusban a megmagyarázhatatlan felé sodorja, azok a dolgok egy idegen civilizáció számára valójában a technológiai tudásának egy-egy kivitelezése. Nemcsak a térenergiára gondolok, mint energiaforrás, sokkal inkább az időre, az idő kezelésére és érzékelésére. Az ember alkotta fizikai és pszichikai világban jelen pillanatban az idő egy rendkívül erős tényező. Sőt, valójában az idő meghatározza az emberi lét minden pillanatát, metafizikai és fizikai értelemben. Ahhoz, hogy valaki le tudja győzni a világegyetem irdatlan nagy távolságait, technológiájával az időt kell manipulálni.

Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy milyen szélsőségek születhetnek egy ilyen technológiai különbségnél. A földi ember, ha elmegy dolgozni a munkahelyére, az utazáshoz használt technológia az igénybe vesz jelen pillanatban egy egységnyi időt. Azaz, valójában az emberi munka azért értékes, mert a ráfordított idő meghatározza az elvégzett feladat jelentőségét. Ellenben a szomszéd, aki a világegyetem túlsó sarkáról költözött ide, annak az idő valójában a szó szó szerinti értelmében csak egy ugrás. Ez önmagában véve elképzelhetetlen lehetőségek tárháza. És természetesen felveti annak a lehetőségét is, hogy erre a technológiára az ember valamilyen módon igényt fog tartani. De vajon a mai túlhajszolt, szétzilált emberi társadalomban az egyén, és maguk a társadalom vezetői is, készen állnak-e egy olyan technológiai, szociológiai robbanásra, ahol az egyén önrendelkezési joga mindenek felett álló lesz? Hisz akkor a ma létező, regnáló különféle politikai jelmezbe bújtatott diktatúrák elvesztik jelentőségüket. És ezzel együtt fennáll a veszélye annak, hogy az idegen civilizáció technológiája, mentális és szociális alapbeállítottság az emberi civilizáció kezébe kerül, akkor az végzetes változást mér a ma regnáló összes társadalmi formára.

Egy ugyanilyen érdekes dolog a technológia mellett ha feltételezzük azt, márpedig joggal lehet feltételezni, hogy az emberi élet tevékeny korszaka az nem annyi, amennyire most datálják az ezzel a témával foglalkozó szakemberek. Hisz a régi iratok is leírják, többek között a keresztény Biblia, vagy egyéb más vallási könyvek, hogy valaha olyan emberek éltek a Földön, akik évszázadokig éltek. Ők voltak a Matuzsálemek. Ha egy ilyen intergalaktikus faj – ha csak rövid időt veszek alapul – 500 évig él, és az a technológia, amivel a sejtek élettartamát meg tudja hosszabbítani, és így a tevékeny élet, tiszta öntudattal, egészséges szervezettel, nem 60-70 évre koncentrálódik, hanem mondjuk 400 évre. Természetesen mindenki annyi ideig szeretne élni. De vajon az emberiség erre a tudásra is készen áll-e? Ha a társadalom mai álláspontját nézem, akkor azt kell mondani, hogy ma egy ilyen találkozástól, hacsak azt a különbséget nézem, amit az imént elemeztünk, mint technológiai tudás, és mind élettartam, nos, ha ezzel a két dologgal szembesülne a társadalom, akkor nagy valószínűséggel a jelenlegi szociális beidegződések miatt rendkívül rövid időn belül összeomlana.

A világot ma diktátorok irányítják. Regnáló hatalmuk legfontosabb pillére, hogy téveszméikkel – sőt, bármilyen eszméikkel – politikai valamilyen izmusával, annak már-már szinte vallásos meggyőződésével, megvonják az egyén legfontosabb jogát, és ez az önrendelkezési jog. Ma a világ nem a szociálisan szabad állapotról szól, vagy oktatásilag az elérhető és mindenki számára hozzáférhető legnagyobb tudás elsajátításáról, vagy éppen az egészség lehető legtovább való megőrzéséről, hanem szigorúan a diktátorok tömegek kizsákmányolásáról. És itt a kizsákmányolásban az anyagi érdekek a legkisebbek. Erkölcsi, morális, spirituális és vallásos kizsákmányolás az jelen pillanatban az emberiség ellen elkövetett legnagyobb bűnök egyike. Vajon ezeket a feszültségeket egy idegen civilizáció, aki átlépett a mélyűrt megalkotó időn, viccesnek, komolytalannak, vagy drámainak fogja tartani? És drámaiságában nem gondol-e arra, hogy az ember még nincs kész, még nem nőt fel ahhoz a feladathoz, hogy egy élettel nyüzsgő, tevékeny univerzum része legyen. Igazából azt fogja látni, hogyha az idő legyőzésének titka az ember kezébe kerülne, akkor az nem egy eszköz lenne egy szebb és jobb világ megteremtése felé, hanem fegyver. Hisz egy fejlettebb technológiát, amikor a II. Világháború vége felé megalkotott az ember, azzal is az első dolga az volt, hogy emberek százezreit pusztítsa el vele Hirosimában és Nagaszakiban, csupáncsak azért, hogy ne intelligenciáját bizonyítsa, sokkal inkább katonai fölényét.

Ma a világ a XXI. század elején már nem egy atomháború árnyékában él, sokkal inkább már a küszöbén. Vajon ez minden fejlődésnek a folyamata, vagy van más út is, amikor az ember megérik a tudásra és a tudás legfontosabb pillérére, az egyén önrendelkezési jogára? Hisz minden ember igazából ugyanazt akarja, hogy békében éljen. De addig, amíg az ember az élet értelmét keresi, az általa elérhető fizikai tudás legmagasabb szintjét, mindig szembetalálkozik a pusztítással, a fegyverek erejével, a dogmákkal, és így minden kezdődik elölről.

Az én véleményem szerint az élet élni akarása, az egy törvényszerűség. Így tehát az embernek, hogy egy magasabb rendű civilizációt meg tudjon érteni, sőt, észre tudjon venni, vagy épp együtt tudjon vele élni, nem az élet értelmét kell megfejteni, hanem az élet törvényszerűségeit. Hisz ennek a törvényszerűségnek a része maga az élet.

Ma az ember egy erőteljes vallásos alapokon nyugvó társadalmat hozott létre, és ma nagy divat példaképül állítani a nép előtt olyan uralkodókat, akiket a történelem akár még szentnek is nevezhet. De meg kell nézni, hogy azok az uralkodók az adott korban mit tettek. Ugyanazt, mint a mai diktátorok! Saját népük másképp gondolkodói ellen fordultak, és nemes egyszerűséggel népüknek jelentős részét lemészároltatták, vagy épp száműzték, és így cselekedeteik hatására behódoltak egy idegen hatalomnak. Aztán nem fejlődés követte őket, hanem hosszú évszázadokon át tartó háború, melynek a végén az országok szétszakadtak. És miért is? Mert némi haszon, vagy megígért vallási dogma kecsegtető, hiú reménye értelmében elhitték, hogy az a jó, ha behódolnak egy idegen hatalomnak, és lemondanak ezáltal önrendelkezési jogukról, így ezáltal a népet is tudatlanságra ítélve megfosztották saját fejlődésének lehetőségétől.

Ma is ugyanez a folyamat zajlik a világban. Azok az eszmék, amelyeknek megalkotói országokat pusztítottak el, ma még mindig léteznek. Vajon ha idejön valaki a világegyetem túlsó sarkából, ehhez mit szól? Amikor a magukat jóra törekvő, netalántán spirituális beállítottságúnak gondoló emberek, nyíltan fordulnak olyan alapvető emberi normák ellen, amely arról szól, hogy a bajban lévőt nem bántani kell, mert azzal, hogy bajba kerül valaki még nem bűnös, hanem segítségre szorul.

Én úgy gondolom, hogy ami ma a világban zajlik az egy lassú és kínos érési folyamat. És ennek a folyamatnak lesz az a vége, hogy az ember eléri azt a tudást, ami befogadóvá teszi arra a szellemi és technológiai szintre, ami kinyitja neki az idő kapuját. Különben úgy jár az egész emberiség, mint a történelem folyamán már nagyon sok nép. A hódítók tudása, ágyútüze és csillogó vértje olyan civilizációkat söpört el a történelem színpadáról, amelyek három tizedesig számoltak fejben! Ismerték a naprendszer pályáját, ismerték a csillagok mozgását, ki tudták számolni a napfogyatkozások idejét, de tudásuk mit sem ért a hódítók vallásos fanatizmusával.

Vajon, ha az emberiség nem lesz kész a feladatra, mikor eljön az idő, akkor ugyanerre a sorsra jut, és a technológiai morzsák alamizsnáit gyűjti majd? És majd büszke lesz rá, ha valaki szóba áll vele? Nem a nagyurak, hanem a nagy tudásúak asztalánál.

Az önrendelkezési jog a kulcsa az egésznek! Tudni azt, hogy a saját sorsunkért mi vagyunk a felelősek. Hisz, ahogy ma megéli a társadalom az önrendelkezési jog fontosságát, vagy semmibe vételét, az határozza meg egy utánunk jövő generáció etikai és morális állapotát. Ha a világban fontos lesz az ember, a tudás, a szabadság, és ki tudja mondani az egyén, hogy eddig és ne tovább, akkor az utánunk jövő generációknak megteremtettük a felelős élet fontosságát. És akkor ők valójában készen lesznek egy találkozásra, egy technikai tudásra, egy új civilizációra. Készek lesznek utazni az idő titkaiban.

De ennek egyetlen egy alapfeltétele van, a ma élő embernek is késznek kell lennie a saját maga sorsának irányítására!