Back to top

Kideríthető-e az igazság?

UFO Magazin 2019. március
UFO Magazin
2019. március

A világban elsődleges célja a hatalomnak, vagy épp a hatalmasságoknak, az információ uralása, irányítása, de ez valójában csak a felszín. Az igazi hatalom, hogy az információk uralásával titkaik rejtve maradjanak. És ezek a titkok valójában nem egy-egy szűk csoportot érintenek, akik állhatnak akár kutatókból, akár bizonyos jogokat gyakorló gazdasági körökből, de lehetnek akár éppen pénzük gyarapítását eltitkoló politikai és pénzemberekből is. Amire ezek a körök hatást akarnak gyakorolni, az valójában mindenkit érint. Valójában már a mai híráramlással és interneteléréssel felvértezett világban ezek a problémák a Föld minden egyes lakójának komoly gondot jelentenek.

Az elmúlt évtizedekben lévő geopolitikai és társadalmi berendezkedés, mely látszólag egy nemes ügyet szolgál, titkosított csatornáin ugyanolyan globalizációt épít, mint ami ellen harcol. Hisz az információ valójában ugyanezt az újfajta globalizációt szolgálja. A régi beidegződött világrendek, alapideológiák, mint a kapitalizmus vagy a kommunizmus, nevezhetjük őket bármilyen néven, de valójában egyik sem jó. A legfőbb probléma az információáramlásban van. Mind a két világrendben vagy társadalmi tagozódásban a fő probléma az elitizmus kialakulása, amely kizárja a benne rejtetten jelenlévő kasztok miatt, hogy minden ember egyenlő, egyenlő joggal rendelkezik és egyenlő lehetőséggel. Ebből adódóan látszik, hogy gyakorlatilag mind a két világrend ugyanarról a tőről fakad. De mind a kettőnek ugyanaz a célja, titkait megtartani és a lehetőségekhez képest az érdekek érvényesítésének céljából a titkokat manipulálni.

Alapvetően nem lehet titokról beszélni, mivel minden ember rendelkezik olyan alapinformációval, amely egy-egy adott dologban az ő számára félreérthetetlenül jelzi az igazságot. A manipuláció egyik legfontosabb mondata a két világrendben, amikor azt hangoztatják, hogy az igazság az odaát van, és hogy valójában az emberek hinni akarnak. De ez tévedés. Az igazság nem odaát van, és az emberek nem hinni akarnak, hanem tudni.

A hit kérdésében szinte minden teoretikus dolog. A felismerés, eszmélés, tudás kérdésében minden tényszerű, és tudatos dolog. A világban jelenleg valamilyen változás elindult. Ez a változás nagy valószínűséggel első lépése egy sokkal nagyobb, sokkal szélesebb körű folyamatnak, amely előre vetíti a jövőt.

Ma a világot vezető emberek, tartozzanak bármilyen csoporthoz is, egy új világrendről álmodnak. Én úgy gondolom, ha a természetet követjük, akkor ők a vesztesek oldalán állnak. Az új világrend nem jön el, mert már régen megszületett. A lényege a szabad információáramlás, amelyben nincs megtévesztés, nincs ellehetetlenítés, nincsenek kasztok, nincsenek önös érdekeket szolgáló gazdasági körök, és nincsenek ellehetetlenítő megtévesztések. Persze, az is egyértelmű, hogy ez az új világrend mire láthatóvá válik, nem évtizedeket vesz igénybe a kibontakozása. Úgy gondolom hozzávetőlegesen kettő-háromszáz évet. Ennek a hosszú folyamatnak a kibontakozása elsősorban arról szól, hogy kell lennie szociológiailag a társadalomban egy olyan időszaknak, amely magába foglalja az információ valódi vajúdásának időszakát, de azt is magába kell hogy foglalja, hogy az emberek valóban a tudás érdekében tudjanak gondolkodni, mert jelen pillanatban – a társadalom felépítéséből adódóan – az emberek képesek hallomásból, vagy egy általuk elképzelt ideából messzemenő és végletes következményeket levonni úgy, hogy valójában nem is ismerik egy-egy esemény kiváltó okát, vagy az esemény által érintett személyek valódi motivációját. Így lesznek barátokból ellenségek, egymás számára szinte teljesen ismeretlen emberekből egymással háborúzó ellenfelek.

Az I. világháború alatt 1914. december 25-én a nyugati fronton, ahol angol és német katonák álltak egymással szemben a lövészárkokban, történt egy furcsa eset. Talán az újkori történelem rendkívül rövid eseménye keresztmetszetet mutatott arról, hogy mi vár az emberekre a XX.-XXI. században (mert remélem az utána következő századok emberi okosabbak lesznek majd). Ez a keresztmetszet azt mutatta, hogy december 25-én a szemben álló felek fegyverei elhallgattak, mert ma már nem lehet tudni, hogy hol és ki, de valamelyik lövészárokban egy katona elkezdett karácsonyi énekeket énekelni. A tűzvihar megszűnt, csend lett, és a hideg, csendes ködben először csak egy lépés hallatszott. De a lépés nem volt gyenge, nem volt erőtlen, határozott volt és rendkívül békés. Majd a következő lépést egy halk kattanás követte, ahogy egy drótvágó átvágta a szögesdrót végtelen hosszú sorfalát, és kaput nyitott rá. Aztán lépések minden irányból, és a szemben álló lövészárkoktól körülölelt téren, valahol a nyugati fronton, azok az emberek akik elmentek egy célért, egy ideáért, egy rájuk festett képért egymást legyilkolni, a szögesdrótokról csöpögő furcsa pára és köd földöntúli fényének ragyogásában nem csupáncsak békére leltek, hanem valójában megértették Istent, a teremtőt, a világmindenséget. Ki a kabátgombját vágta le, és azt adta ajándékba annak, kit tegnap még ellenségnek gondolt, mások a hajukat vágták le. És közben látták, hogy a másik is ember sőt, neve van, története, szerelme és szerettei. Aztán valamikor késő délután ezt a rövid, idilli békét – melynek az volt a lényege, hogy nem is értik a felek, hogy miért kell itt háborúzni, hiszen lehetne élni békében is – egy sípszó hasította át. Mások parancsának engedelmeskedve mindenki visszarohant a maga lövészárkába, de december 25-én éjjel ott, ahol arat a halál, még szólt az ének. De a hír eljutott a tábornokokhoz is, és attól félve, hogy a katonák túl közel kerülnek egymáshoz – és esetleg nem tudnak egymás ellen harcolni mások céljáért és ideájáért, a béke érdekében esetleg kitör a zendülés – elrendelték a zárótüzet. A katonák nem tudott mást tenni csak tették a parancsot, mert azt mondták nekik ezt követeli a haza. De, amikor a golyó eltalálta őket a zárótűz vad, tébolyodott sikolyában, tudták, a haza csak békét követel.

A világ nem változott 1914. december 15-ike óta. Célok, eszmék és titkok vad, forrongó, misztikus köde uralja a mai társadalom információéhségét, de előbb-utóbb minden titok felszínre kerül. És ezek a titkok rendkívül fontosak. Az emberiséget összefűző kollektív tudat pontosan és egyértelműen érezteti mindenkivel – és minden gondolkodó lény is tudja –, hogy a világban nem vagyunk egyedül. Ez egy fontos és elkerülhetetlen tény. Mindezek ellenére ha valaki ezt a kérdést feszegeti, vagy „véletlenül” lát valamit, vagy valamit másképp értelmez, mint ahogy azt a hatalom elvárja, akkor ő átkerül a frontvonal másik oldalára, és azonnal megindul ellene a társadalomban az ösztönös elítélés, kirekesztés, és ellehetetlenítés. Még azoktól is, akik valójában tudatuk egy részében tudják, hogy annak van igaza, aki másképp látja a világot, mert valójában őutána megy mindenki.

2018. november 9-én reggel 6 óra 47 perckor Írország partjainál, a Kanadából Londonba tartó járat pilótája, 3 azonosítatlan objektumot pillantott meg. A pilóta elmondása szerint a tárgyak nagyon gyorsan mentek. Ő úgy jellemezte, hogy minimum két mach-hal a fénysebesség felett, és a sebességüket úgy jellemezte, hogy csillagászati. Ebben az ügyben mi az érdekes? Az elmúlt évtizedek – és joggal mondhatóan évszázadok alatt –, ha bárki ilyen látott azt megalázták, kinevették, kirekesztették, és megbélyegezték. A 2000 évek elejétől, egy bő tíz éven át, ez a fajta gyorsan mozgó objektumok feltűnésének tevékenysége szemmel láthatóan lecsökkent. Ennek az apadásnak a számát az valójában nehéz lenne most megfejteni, de valószínűleg az emberi intellektus eltorzulása jelentős szerepet kapna egy ilyen kutatásban.

De ez a dolog megváltozott úgy 2015-2016 körül. A világ számos pontján egyre növekszik azoknak az észleléseknek a száma, ami az ilyen eseményeket írja le. Hosszú évekkel ezelőtt az volt a jellemző, hogy azok a pilóták, akik ilyet írtak le, azokat vagy hallgatásra ítélték – jó esetben – és akkor megtarthatja a munkáját, de vannak feljegyezve olyan esetek is, ahol ezeket a szemtanúkat ellehetetlenítették és elbocsátották munkájukból. Ők is átkerültek a frontvonal másik felére. De ennél az írországi esetnél nemcsak a járatszámot lehet kideríteni, nemcsak a gép úti célját, a pilótákat is be lehet azonosítani. Az angol légierő által elvégzett vizsgálat kutatótisztjeit is be lehet azonosítani. Vajon mi történhetett, hogy ez az eset ekkora mértékű és ilyen jelentőségű nyilvánosságot kapott? Talán ez az eset összefüggésben van több olyan, a Naprendszerben állomásozó nagyobb járművel, amelyeket a világ más pontjain is mértek és jelenlétüket igazolták. Persze ma még a tudomány és a politika egy-egy képviselői azokat, akik ezeket az adatokat publikálták itt-ott ugyanúgy átállította őket a frontvonal másik oldalára.

2016-ban egy angol, idegen technológiával és idegen járművekkel foglalkozó kutatót, a 38 éves Max Spiers-t, a lengyelországi Varsóban történő előadása előtt a hotelszobájában találták meg holtan. Hogy Max Spiers mire jött rá és mit akart elmondani, azt egy időre most már a homály fedi. De csak egy időre, mivel előbb-utóbb minden titok kiderül.

Vajon az a kérdés, hogy az új világrendben ki hol áll 1914. december 25-éhez képest? Vajon az új világrend, ami a vajúdás és az eszmélés megszületése között eltelt időben különféle torzóit létrehozza, hány és hány olyan kulturális és társadalmi változáson fog átmenni, amelyben az igazság kimondásának az ára még mindig az ellehetetlenítés lesz, a háborúk, az emberek egymás iránti gyűlölete, csupáncsak azért, mert valahol valaki mondta, hogy ezt így kell tenni? Egy államfő, egy tábornok, vagy csupáncsak egy alfa hím, aki mindent megtesz azért, hogy a világ ne előre fejlődjön, hanem a széthullás entrópikus állapotába kerüljön bele.

Hogy az entrópia elkerülhető legyen 1914. december 25-én történtekhez képest, és ne az folytatódjon (hisz kibontakozóban van egy új világégés), jelenleg két ember között kell választani. Illetve nem is ember, hanem két esemény között. Az egyik az az ismeretlen katona, aki bátor, határozott, nyugodt lépésekkel elindult a frontvonal közepére, és békét kötött önmagával, mert fölismerte az entrópia lényegét és egy újat alkotott. Megélte azt a pillanatot, amit hosszú évezredek óta csak nagyon-nagyon kevesen, kezet fogott egy másik emberrel. A kézfogását nem előítéletek vezették, csupáncsak az emberi lét tökéletes harmóniája. A másik ember az az, aki kiadta 26-án reggel a zárótűzre a parancsot, mert meghasadt tudatában nem volt más, csak a frusztráció, amibe ezrek haltak bele. A tudatlanság, melyben hátralévő életében végig azt kérdezte magától, az az egy katona mitől tudott ott nyugodt lenni, és mitől tudta meglelni a békét?

Nos, a jövő is ilyen egyszerű. Ha az ember csak percekben éli az életét, és rövid lejáratú, azonnali eseményekben, elfelejti az alkimisták nagy aranyszabályát: „Aki tesz érte az eléri, aki álmodik róla az belehal”. Ez a szabály mindenre érvényes. Vajon a világ mikor eszmél rá, azokra az apró titkokra, amelyek itt vannak az emberek között a térben és időben elrejtve, mint apró pici tudásmorzsák? Nem vagyunk egyedül a világban, és a célja az emberi létnek az nem az egymás elpusztítása, hanem egymás felemelése.

Ha a világ egészét nézzük, akkor a titkok megtartásába fektetett energia a hatalmasok részéről már-már egy tudathasadásos, skizoid állapotot hoz létre. Beszélnek a környezet fontosságáról, de milliárdokat fektetnek nem használható és lejárt technológiákba. Beszélnek a szeretet fontosságáról, vagy az erkölcsi értékek fontosságáról és gyerekekkel húzatott porschén vonulnak fel. Vajon ez az állapot nem szül-e egy újabb entrópiát? Egy sokkal nagyobbat, egy sokkal erőteljesebbet, egy sokkal nagyobb változást előkészítőt. Mert, ahogy az információ is bekerült a szabad áramlásba, ezen az egy írországi eseményen, ami bekerült a nemzetközi sajtóba, milliók fognak elgondolkodni. Milliók fognak megakadni rajta, és milliók fogják azt gondolni: De hát eddig azt mondták, hogy ez lehetetlen, és most meg mégis! Akkor melyik információ az igazi? És, amikor a világ ráeszmél, hogy a titkokat elrejtő hatalmasságok valójában csak saját céljaikat és ideáikat szolgálták ki a titkok életben tartásával, akkor születik meg az igazi entrópia. És ennek a változásnak a kezdete már látható.