Back to top

Reinkarnáció

UFO Magazin
2017. április

Maga a szó azt jelenti, hogy újjászületés. De biztos, hogy ezt jelenti? Nem-e egy kvantumtérben ismétlődő tudatok egyazon cél felé való törekvése? Egy, a természet által létrehozott algoritmus szerint mindig, amikor a tudat eljut egy hibához, akkor ebben a kvantumtérben újraindítja önmagát. Az élet folytonossága vagy a folytonosságának a meghatározása az valójában egy filozófiai, etikai, morális tétel?

Agyunk legmélyebb rendszere, az az energia, amely működteti egyéniségünket, az – az én tapasztalatom szerint – folyamatosan ebben a kvantumtérben van benn. Ennek a kvantumtérnek a lényege, hogy a jelen időn és téren kívül folyamatosan kapcsolatban vagyunk egy sokkal nagyobb energiával. Ez az energia talán egyidős azzal az energiával, amely a multidimenzionális univerzumokat összeköti, illetve, amely azokat meg is alkotja. Így nevezhetjük ezt az energiát akár a Teremtő erejének. Az én tapasztalatom szerint az élet legfontosabb lényege, hogy ez a kvantumenergia, az agyunk legmélyéről elindulva, áthassa egész lényünket – lelkileg, szellemileg, és fizikailag. Ennek a folyamatnak egy része az, amit az ember reinkarnációnak nevez, és az újjászületést az határozza meg, amikor ez a kvantumenergia elgyengül, és a test-lélek-szellem szintjén megszűnik vele a kapcsolat. Gyakorlatilag ezt nevezhetnénk a halál pillanatának. Ebben a pillanatban ez, az ember legbelsőjét mozgató kvantumenergia minden, az élet alatt felgyülemlett információt rögzít, mint egyfajta jövőbeni fejlődés lehetséges iránya. Így csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez az egyik oka annak, hogyha gyerekkorban átélünk egy eseményt, mely lehet érzelmi, mint egy mentális sérülés, vagy egy fizikai sérülés, mely biológiánkon hagy nyomot, az mindig újra és újra előjön. A mentális sérülésnek, mint egyfajta szellemi mutációnak törvényszerűen a befolyása alá lehet kerülni, hisz a tudat mindig jelzi, hogy mi és mely lenne az a folyamat, amelyen változtatni kell. Ezért van az, hogy az ember életében bizonyos érzelmi események vagy hajlamok újra ismétlődnek. Hisz a legbelsőnket működtető kvantumenergiában egyfajta parancssor jött létre, mely jelzi etikailag, morálisan, vagy filozófiailag, szellemileg, min kell változtatni. Ennek egy bonyolultabb része, amikor egy gyerek látja a szülein, hogy milyen törvények alapján viszonyulnak a környezetükhöz, kit hogy akarnak befolyásolni, vagy kit hogy akarnak elárulni, kihasználni. A gyerek azokat a példákat vagy követheti, vagy akár le is tükrözheti önmaga fejlődésébe észrevétlenül beépítve. Ugyanilyen érdekes a biológiai sérülés, amikor valakinek gyerekkorában valamilyen fizikai behatás éri a testét, az egész életére megmarad. Hiába cserélődik ki a sejtállományunk ciklikusan újra és újra egy élet alatt, a sérülés előjön. Mert a sérülés azon a bizonyos kvantumenergián történt, mint egy rossz parancs. Akár a mentális, akár a fizikai sérülést nézzük, az a kérdés, hogy vajon a sérülés sérülés-e, nem pedig egy újabb jelzés egy újabb algoritmus, arra vonatkozólag, hogy min kell változtatni. Persze egy élet rövid. Olyan nagyon-nagyon ritkán fordul elő – és az is csak valami nagyon nagy esemény hatására, mely eléggé megrázza az embert, s lelki, szellemi fejlődésére nagyon mély nyomot hagy – melynél az ember egyetlen élet alatt képes egy 180 fokos változásra, azaz képes felismerni saját maga hibáit. Persze sokszor hallottam emberektől, hogy mindenki megváltozott, de sokszor látom, ez csak vágy marad. Valójában maga a változás nem történt meg. És azért nem tud megtörténni, mert az ember a saját maga által felépített félelmeitől, melynek egyik fő motivációja az ego, nem tud megszabadulni. A félelmek legfontosabb pillére a jelen pillanat legsikeresebb túlélésében rejlik. Azaz, bármit képes megtenni az ember, hogy az anyagi világhoz való kötődését, az általa elképzelt vágyhoz való kötődését, az általa elképzelt ideák szerint sikerre tudja vinni. Az, hogy mennyire helyénvaló egy gondolat, és mennyire tévedés, azt az mutatja meg, ha egy gondolat sikeres, akkor az előbbre visz, és nem ismétlődik, hanem ráépül a következő. Ha nem visz előre, hanem ismétlődik, akkor valójában kudarcról beszélünk. Azaz a szellemünkbe általunk épített algoritmus nem egyezik a bennünk élő kvantumenergia algoritmusával. A reinkarnáció, avagy az újjászületés, azt most sokan úgy gondolják, hogy az egyfajta misztikus folyamat, melynek az a lényege, ha valaki előző életében elért valami magas pozíciót, király volt, hadvezér, magas rangú miniszter, vagy nagy bankár, vagy épp királylány, akkor az az előző életben elért rang feljogosítja őt a jelen életében annak a rangnak a megélésére. Én úgy gondolom, hogy ez a kvantumenergiának a megélésének a legnagyobb tévedése. Nem lehet arra hivatkozni, hogy valaki úgy gondolja, hogy előző életében ő volt Kossuth Lajos, vagy a törökverő Hunyadi, vagy az ország nagy szabadságharcosa, II. Rákóczi Ferenc, akiről csak zárójelben jegyzem meg hogy az okkult tudományok egyes irányzata szerint Saint Germain gróf. Tehát a mai napig él. Nem lehet reinkarnációja egy mai politikus! Ha valóban reinkarnálódik bármilyen nagy történelmi személyiség, akkor felmerül a kérdés, hogy a 20. század nagy politikai vezetőit, diktátorait, azt a jövőben újra lehet hagyni hatalomra jutni?! Ne adj' Isten, felelősségre vonni?! És ha megszületik egy kisgyerek, majd valahol 2030 táján, egy nyugodt, kiegyensúlyozott családban, és ha valami áltudományból rá fogják mondani, hogy ő Adolf Hitler, akkor azt az ártatlan gyermeket majd valami, valamilyen hithű társadalmi célok nevében, valaki majd halálra fogja ítélni?! Vagy ha újra megszületik Madame Curie, és lehet, hogy a következő életében egy fizika könyvet sem nyit ki, akkor őt meg fogják kövezni, hogy egyetlen egy Nobel-díjas találmányt sem tett le az asztalra újra?! És az ilyen ellentmondásokat újra és újra lehetne találni a világban megállás nélkül.

Tehát a reinkarnáció lényege nem az, hogy ki, mi volt előző életében, hanem valami egészen más. És ez a más, ez túlmutat a csillagokon. Túlmutat az ősrobbanáson, túlmutat a két egymás melletti univerzum közötti résen, ahol egy kvantumenergia hatására megszületik egy másik univerzum. Minden emberi lény a lelke mélyén érzi, főleg ha van egy kicsit fejlett spirituális intelligenciája, hogy ez a világ, amiben élünk, ez egy átmeneti állapot. Valahonnét idekerültünk és valahová vissza fogunk kerülni, ez a köztes állapot a feladat világa. Életünk során feladatok sorát határozzuk meg és tesszük meg. Minden egyes feladat, minden egyes tettünk, az valójában egyfajta épülésről szól – mitől leszünk többek. A kvantumenergiát hogyan tudjuk minél jobban továbbadni. (Isten létében nem hinni kell, mert akkor nem jön létre soha az egyesülés, mert a hitben mindig lesz kétely. Isten létét tudni kell, aki minden egyes lépésünket, cselekedetünket figyelemmel kíséri, jegyzi, érzi, mint a kvantumenergiába ágyazott lenyomat. Nem a vallásos Istenre gondolok. Azokat célok, eszmék, ideák érdekében hozzák létre, áldozatokkal hódolnak neki, és milliókat végeznek ki a nevében. Én arra az Istenre gondolok, amely már akkor létezett, amikor még ez a világegyetem nem volt sehol. Ab ovo a Föld az emberiséggel együtt nem volt sehol. De Isten energiája, mint az a bizonyos kvantumenergia már áthatotta az egész készülő univerzumot. És amikor, majd egyszer, az emberiség önhibájából eljut odáig, hogy olyan kataklizmákat robbant ki, melyben Isten csak hátat tud fordítani az embernek, és az ember hatalomvágyában és ostobaságában kipusztítja önmagát, az Isten akkor is létezni fog.)

Tehát a reinkarnáció fejlődése az valami másról szól. Nem királyok, hadvezérek, bankárok újjászületéséről, hogy még nagyobb hatalmat és még nagyobb őrületet hozzanak létre diktatúráikban, hanem az újjászületés lényege, a tudás maga. A tudás matematikai eredménye, vagy kézzelfogható eredménye: a béke. A béke szétáradása. Hisz ha valaki előző életében, mint hadvezér megtapasztalta az emberi hódítás legsötétebb és legmélyebb bugyrait, megélte Dante pokoljárását, és milliók haláláért volt felelős, újjászületésében a legfontosabb feladat ezeknek a folyamatoknak a kivédése. Csak egy érdekes példa egy életen belül, ami mutatja, hogy a spirituális világ mi mindenre képes. A délszláv háborúban Milosevic a harcoló felek egyik oldalán nemzeti hős volt, a másik oldalon háborús bűnös, aki több tízezer ember életét oltatta ki. A háború után ugyanez az ember, mint bujkáló háborús bűnös természetgyógyászként tevékenykedett és praktizált, és közben a szépről és a jóról beszélt. Milyen érdekes fordulat. Talán a lelke mélyén megbúvó algoritmus, mint kvantumenergia, mutatott neki egy új irányt. De az is lehet, hogy kihasználta az emberek hiszékenységét. Hisz ma mindenki tud mindent!

Az emberek nagy többsége úgy gondolja, hogy ő már rendkívül fejlett és rendkívül nagy spirituális tudással rendelkezik, mert előző életében valami kiemelkedően nagy formátumú személy volt. Csak hát a béke marad el, és a béke társa: az önfeláldozás! Ha a mai társadalmi folyamatokat nézem, kifejezetten a reinkarnáció szerint, akkor nagyon nagy problémát látok: halált, pusztulást, fájdalmat. De látok esélyt is a túlélésre, mint ahogy a szerb hadúr esetében.

Úgy gondolom, az emberi lét legmélyebb bugyraiban, amikor a kilátástalanság úrrá lesz, és Dante poklának az utolsó kamrája is kinyílik, akkor szembesül az ember a valódival: hogy a reinkarnáció lényege a tudás. A tudás az a tapasztalatra épül. És a tapasztalatnak csak szigorúan egyetlen egy tudásbeli eredménye lehet: a megértés mások baja iránt, amelyeket az egyén, aki már elért valamilyen fokot előző életei alapján, orvosolni tud. Azaz tud a rászorulóknak segíteni. A bajban lévőknek nem csak vigaszt tud nyújtani, hanem gyakorlati lehetőséget a boldogulásra. Ennek a legfontosabb alapja – vagy ha úgy nézzük – a reinkarnáció legfontosabb eredménye – ha a reinkarnációt, mint folytonosságot nézzük – a másik ember tisztelete. Amíg a világban a másik ember baja iránt nincs meg a lojalitás, a megfelelő tisztelet, és az ezzel párosuló segítő szándék, nem lehet fejlődésről beszélni. A fejlődés egyenértékű a tisztelettel. Azt, hogy ki, milyen utat választ magának a köztes létben, a halálon túli állapotban, amikor az a bizonyos életfilm lepereg előtte, és készül a következő újjászületésére, aki már meg akar születni a földre, azt csak tisztelni lehet. Minden emberben bent van elementárisan ez az ősenergia, a kvantumenergia. Vannak, akikben kicsit erősebben, vannak, akikben gyengébben. Akikben erősebben él, azt nevezhetnénk kiválasztottnak. Akikben gyengébben él, azokra még jobban hat az anyagi világ. Fontosabb nekik a rang, a hatalom, az árulás. Őket is tisztelni kell, hisz egy olyan utat választottak, amely példák sorával mutatja, hogy melyik irányba is kellene elindulni az önfeláldozás és a béke megvalósítása érdekében. Nagyon sok történelmi személy létezett, akik kiválasztottak voltak. A közösség felemelkedését abban látták, hogy agresszív hadurakká váltak. Kiválasztottságuk úgy akarta elhozni a békét, hogy mások kárára, szenvedésére, kilátástalanságára háborúkat indítottak. Akár az elmúlt évszázad hadvezéreit nézzük, valóban nagy tűz égett bennünk, és ifjúkori eszmékben teljesen jól látszik, hogy valódi kapcsolatuk van valamilyen tudattal, ami efölött a világ fölött van. De kapcsolatuknak csak pusztítás lett a vége, mert egy idő után létrehozták a „mi és a ti” különbségét, azaz kiválasztottak és a nem kiválasztottak különbségét. És a más népeket, ami szerintük nem kiválasztottak voltak, alacsonyabb rangúnak sorolta. Háborúk árán akartak elhozni valami egyetemes békét, de a rossz iránynak köszönhetően csak a kínt és a szenvedést hozták el. Az nem a természet fintora, hogy évtizedekkel, évszázadokkal később a legyőzött nép között megszületett egy kiválasztott, aki az előző győzőket győzte le. Az elmúlt évezredek alatt nagyon sok hadúr az általa elképzelt béke helyett csak valami démonikus pusztítást tudott hozni a fejlődés helyett. Talán egyetlen egy hadúr volt a történelemben, aki építeni akart: Alexandriai Nagy Sándor. Ő oktatás és tudás szerint akarta a világ népeit egyesíteni. A történelmi források szerint az általa alapított Alexandriák száma valahol 60 és 70 között van. Némelyik hosszú évszázadokig működött. De egy, a mai napig működik, több mint kétezer év távlatából, az egyiptomi Alexandria. Talán valóban ő volt azon kevés hadurak egyike, akinek a tudás mindennapokba való beültetése és továbbadása volt a legfontosabb célja. A mai világban megélhetjük a reinkarnációt nagyon sokféle elmélet szerint. De igazából csak egyetlen egy tény számít: mennyire nő bennünk a tisztelet a másik ember iránt. Minden más csak magyarázat valójában. Idea, vagy a hiúság dédelgetése. Tévút. Az önzetlen, elkötelezett segítségnyújtás, és a tudás iránti tisztelet az, amely megmutatja, hogy ez a kvantumenergia, amely ősibb, mint ez a világegyetem, mire is képes.