Back to top

Álom-ösvény

Álom-ösvény
2002. január

Egy tízezer évvel ezelőtti történet az életről, a természetről, a hitről, a gondolatokról, melyek összekötötték az akkori kor emberét az általuk elképzelt és érzékelt Istenek birodalmával. "...Amikor kilépett a körből, szinte mindegyik meg akarta simogatni. Én csak azt hajtogattam, hogy az égig érő fán utaztam, s azt álmodtam, hogy mindenki meghalt, aki nekünk rosszat akart. Azt álmodtam még, hogy a törzsből csak hárman haltak meg, de láttam álmomban sebesülteket is, akikre az égig érő fa egy-egy harmatcseppet hullajtott, s ez a csepp visszaadta nekik az életerőt. Ahogy nézte az öregasszonyokat, látta, hogy a szemükből könny cseppen ki, s nem értette, hogy kinek szólnak a könnyek. Ott állt az emberek gyűrűjében, és érezte azt a meleg bizsergető érzést, amit akkor érzett, amikor bent volt az álomfában. Érezte, hogy az Álom-ösvény újra hívja, mert valamit még el akar neki mondani.